Anya kaphatok?

Nem - nem játékot ENNI! Én nem tudom mikor és hol táltosodtak meg ennyire, de nagyon belejöttek.
Vegyünk egy átlagos napot ébredés után, egy bögre kakaó (pedig mennyire nem itták, de aztán az oviban megszerették :) ) egy pohár joghurt. Az oviba beérve reggeliznek. Tízóraiznak, ebédelnek, uzsiznak. Oviból hazaérve egyből enni valót követelnek, többnyire valami főttet. Aztán vacsoráig még lenne 3-4 óra ők addig sem karnak éhezni jön a keksz/gyümölcs/puding/pufi/ vagy valami. Oviban mondták, hogy aki otthon kakaózik az ott már nem eszik....hát nem a mieinkről beszéltek! :D
Ilyenkor mindig (akaratlanul is) visszagondolok azokra az időkre mikor 10 - 20 ml tejet/tápit nem bírtam lenyomni a torkukon és szondáztatni kellett őket... most meg :)
Kedvencek: mindegy milyen leves, rizs, hagyma, kolbász, sonka, anya burkiflije

Törés

Na nem teljesen a szó szoros értelmében. Történt ugyan is, hogy a héten sétálni indult a pillangó csoport, velük ugyebár az én két kis apró talpú manócskám. Ez a séta kissé hosszúra sikeredett még úgy is, hogy közben busszal is mentek pár megállót. A többiek nevében nem nyilatkozom, bár ..... Szóval mikor délután mentem a srácokért láttam, hogy valami nem kerek, s egész.
Rolandom olyan szinten volt fáradt - nyűgös, hogy a haza felé vezető utat szinte végig sírta. Ádám jött ugyan kullogva mellettem, de hiányzott a már megszokott duma áradat. Otthon aztán ettek - ittak, majd bementek a szobába játszani. Ami abból állt, hogy kivettek a dobozból egy- egy autót és a földön feküdve tologatták, úgy kb. fürdésig Nem volt vita - veszekedés (ami végül is jó is lehetne, de hiányzott a kis civakodásuk), nem volt hatalmas játszás (4 db autó), nem volt véget nem érő élménybeszámoló, felesleges fecsegés...... semmi. Totál k.o. volt mind a kettő. Igen, fürdés után, vacsi és egyből el is aludtak (se mese se semmi.)
( csak úgy záró jelben, mi gyalog járunk oviba, Rolcsinak fejlesztéssel kezdődött a napja, majd jött a hatalmas menet, és persze az sem mellékes, hogy Rolandnak nem 100%-os a (jobb) lába. )
Ne értsen senki félre imádnak sétálni. Simán átszeljük a városkánkat oda - vissza, csak közben van pár óra szünet!
Másnap az ébredés is nehezebben kezdődött, de aztán ment minden a régi kerékvágásban. Míg ki nem léptünk a kapun, mert ott mondták: ugye nem megyünk messzire óvónénivel? Innentől pedig már a következő mondat, hogy akkor inkább nem megyünk oviba, mert fáj a lábam. :( Meglepődtem, mert még soha nem mondták, hogy ők nem karnak oviba menni.
A park ahol voltak tetszett nekik, mert meséltek róla. Képeket csináltak, de csak pipa lettem mikor megláttam rajta Ádámomat.
( x felnőtt nem veszi észre, hogy nincs a gyereken megfelelően a sapka)
Az oviba beérve aztán szóltam az óvónéninek a történtekről. Említettem a Roland lábát mire azt a választ kaptam, hogy nem vette észre hogy baj van vele. Szomorú lettem, hogy kb. fél év alatt nem vette észre, hogy baj van vele!
Tegnap már egyébként nem voltak oviban, mert jól betaknyosodtak Rolandnak a hörgői is be vannak gyulladva.
Így tehát most pár nap szüneten vannak a srácok.

Roland vs. Okiti

A múlt héten sor került az éves idegsebészeti kontroll vizsgálatra, shunt ellenőrzésre.
Elég korán odaértünk most - ez ugyebár forgalom függő. Gondoltam nem baj, van bő egy óránk, hogy szépen nyugodtan megreggelizzünk, játszadozzunk. Na, de arra nem számítottunk, hogy pont előttünk érkezik egy mentő és pont a mi orvosunk fogja felvenni. Így a kiírt időponttól számítva várnunk kellett kb 2 órát. Már Rolandunk is elég nyűgivé vált, a váróban lévő gyerekekre meg nem éppen megfelelően figyelt az anyukájuk. Na mindegy végre megjött a doki, másodikok voltunk. Hamar végeztünk nála, mert hál istennek panaszunk nem volt és így nem kellett uh vagy ct. A neurológiai vizsgálaton kis maszat megmakacsolta magát, de még így is rendben volt minden. Shuntje nem állítódott el (az egy év alatt) maradt 90 vmm-en. Szelep pumpálható.
Viszont lassan kell figyelnünk a hasi szárra, mert nyúlik ez a gyerek :) és volt már egy hasi szár revíziónk, ezért a következő kontrollon készül majd röntgen, hogy hol is tart a szár. Tehát minden a legnagyobb rendben.
Az autóhoz érve szinte azonnal elaludt és ez majdnem kitartott hazáig. :)
Ádámunk egyébként egyedül volt az oviban, reggel jött érte a mama és bevitte. Ügyes volt ő is nem volt semmi probléma.

3 + 1 hét

Még mindig ez a fránya felső légúti nyavalya. Mire egy kicsit rendbe jönnek, pufff már kezdjük is elölről. Kis családunk 4 tagja oda-vissza adja a bacikat. Legutóbb múlt szombaton (02.01.) volt az utolsó orrszívás, vasárnap semmi, hétfőn szóltam az orvos bácsinak, kedden sincs tünet, úgy gondoltam, hogy akkor igen, jól van, mehetnek hát oviba. Na de éjszaka Ádámunk belázasodott és egész délelőtt ki volt ütve. Délutánra Rolandunk ismét "lendületesen" köhécselt. ÁÁÁ, kész vége mindennek. Pénteken reggel látta őket a doktor néni ellátta a kis csipet csapatot antibiotikummal. Jövőhéten is itthon maradásra vannak ítélve a maszatok, amit meg kell hogy írjak egyre inkább unják, pedig igyekszem én színesíteni a napokat, de ez már a 3. hét a következő a 4., hogy mi lesz majd első nap az oviban, az majd a jövő zenéje. Bízom benne, hogy a két hét múlva esedékes Okiti-s (Országos Klinikai Idegtudományi Intézet) kontroll vizsgálatra eljutunk Rolandunkkal. A mai nap egyébként nem volt vészes az orruk nem is folyt csak az a fránya köhécselés van még mindig.