Roland első fél éve

Az első 3 hónap!

Minden olyan hirtelen történt. Az egyik percben még semmi, a másikban pedig meg már a műtő asztalon voltam. Rolandot másodjára emeltek ki néhány perccel 15 óra után, súlya kb. 900g, apgar értéke 5-ös! A kiemelése után nem sírt fel, leszívást követően maszkos ballonos lélegeztetés mellett jó spontán légzése indult, szabadon áramló oxigént kapott. A Peter Cerny mentő érkezését követően intubálta és megkezdték a gépi lélegeztetést, majd az I. számú Gyermekklinika PIC részlegére szállította a bátyussal együtt. 13 napon át igényelt gépi lélegeztetést, ezt követően nCPAP kezelése mellett egyensúlyban volt. Táplálni az 5. naptól kezdték. A második illetve az 5. napon végzett koponya ultrahang a bal oldalon IV-es a jobb oldalon pedig III-as agyvérzést mutatott. 09.17-én jobb oldali, másnap bal oldali lég-mellett kapott így bevezettek egy csövet a mellüregbe, amelyen keresztül folyamatosan szívták a levegőt, ami a tüdő újbóli kitágulását eredményezte. Az egyik csövet 3 a másodikat 6 nap után távolították el. A rendszeresen végzett UH és fejkörfogat mérés alapján 10.03-án 28ml, 10.04-én 8ml véres liquort bocsátottak le. 10.05-én a Debreceni Gyermekklinika PIC osztályára helyezték át idegsebészeti beavatkozás céljából, súlya ekkor 1490g volt. 10.06-án és 11-én ismételt tehermentesítő szívást végeztek. 12-én az alacsony hemoglobin szint miatt vért kapott, másnap pedig megtörtént a műtét és megkapta az ideiglenes
shunt-öt . A beavatkozás miatt ismét gépi lélegeztetésen volt, amit 15-én lecserélt CPAP-ra, majd három nap elteltével megvált tőle és csak légtér oxigént kapott. Agykamrái ekkor már jelentős javulást mutattak (záródtak) és megtörtént az első, egy héttel később pedig a második szemészeti vizsgálat is ami nem mutatott ki kora-születés miatti kóros elváltozást! 10.25-én végre vissza hozták a Pesti PIC osztály "hizlalda" részlegére, súlyunk ekkor 1650g körül volt, 2 nappal később bár a kezembe nem vehettem, de a pelust kicserélhettem! Már ez is fantasztikus érzés volt. A hónap végén EEG vizsgálatot végeztek aminek az eredménye se nem negatív, se nem pozitív. És végre egy szobában vannak. November 3.-án átkerültek a Péterfy Sándor utcai Koraszülött és Csecsemő osztályára. Egy nappal később cicire raktam, amit szépen elfogadott és szívogatott is, bár nem volt mérhető. 08-án aztán végre befeküdtem hozzájuk és együtt voltunk mind a hárman. Megkezdődött az ismerkedés.09-én megtelt a kis kontya, így azt le kellett szívni és ő is megkapta az első védőoltást RSV . Etetése nehézkesen indult, bár lényegesen jobban evett mint a tesó, 20-30ml-t szopizik és 30-35ml-vel pótol, de eleinte neki is kellett a szonda, amit szépen fokozatosan elhagytunk. 11.-15.-17.-22.-én is le kellett szívni és mindig egyre több gyűlt össze, legutóbb 60ml. 17-én egyébként vért is kapott, mert nagyon alacsony volt a hemoglobin szintje. 20-án éjjel véres volt a széklete, minta leadva az ÁNTSZ-be (Öcsi által), ennek az eredményét várjuk.Ha negatív, mehet Debrecenbe, hogy véglegesítsék a shunt-öt! Pár napon belül meg is lett az eredmény ami kiváló lett. 11. 26-án reggel (mikor a nagy tesóval voltak a bajok) ismét 60ml-t szívtak le. Nos Ádámmal kb. 13:40 körül értünk fel (kicsit össze szedtem magam) és már mentem is be Rolcsihoz mivel 14:45-kor jött érte a Cherny mentő és vitték Debrecenbe. Olyan hirtelen jött minden, hogy teljesen ki voltam, de legalább így karomba vehettem mielőtt elvitték! Mikulás napján derült ki, hogy másnap reggel műtik... na innentől gyomor egybe. Szerencsére a műtét jól sikerült, ügyesen felébredt magától és kérte a hamit. A gépről is hamar lekerült. 8.-án reggel már tudtak is a shunt-ön állítani. Most várunk, hogy hogy reagál mindezekre és ha minden jól megy egy hét múlva haza jöhet! Már nagyon várjuk azt a pillanatot! És igen végre elérkezett december 14.-én apa, papa és én mentünk le Debrecenbe és végre magamhoz ölelhettem a kis Rolcsit aki nem is volt olyan kicsi, apával alig ismertük meg az öcsit aki jóval nagyobb volt a bátyusnál!

December - Január!

15.-én a választott házi orvosunk lemondta a gyerekeket, mert neki ők túl problémásak, nem birkózna meg velük! Kontroll vizsgálat a Péterfy kórházban 16.-án immáron 3 hónaposan! Megkapta a 2. Synagis oltását és megnézték a hallását is. A jobb füle rendben a balt még ismételni kell! Egy másik épületben szemészeti vizsgálat is történt, ahol mindent rendben találtak, így a következő szemészeti kontroll csak 1 éves korban esedékes! :) Sajnos Roland egy kicsit hamarabb ismerte meg az új házi orvosunkat Dr. Rovács Melindát, mert késő este be kellett hogy vigyük apával a kórházba ahol ügyelt a doktornő, mivel nem tudott kakilni szegénykém és olyan fájdalmasan sírt, görcsölt, hogy nem tudtuk tovább nézni ahogy szenved! Egyébként mióta haza hoztuk Debrecenből nem volt széklete! Nos a doktornő meghőmérőzte így volt némi siker, de a következő két nap sem javult a helyzet sőt rosszabb lett, hiszen a szélcső sem segített és a hőmérő sem, valamint megállás nélkül sírt keservesen. Így 19-én éjjel mentővel mentünk a Péterfy kórházba ahol volt 3 napot majd kiengedték, mondták mi kísérletezzük ki, hogy melyik gyógyszer miatt van ez a has fájása! Hát én két nap után elhagytam neki a vasat azóta elég jól megy a dolog, bár még nem az igazi! 24-én a mama vigyázott rá, míg apával elmentünk a tesóért, aztán pedig este jött a "Jézuska", igaz ők még ezt nem értették, de szerintem élvezték, hogy mindig más rázta a feneküket! Az év utolsó napján nehezen ébredt és a kaja sem kellett neki valamint nem igazán sírt (és ez nála meglepő), megijedtem így azonnal mentünk Nyergesre a házi orvosunkhoz, de mire odaértünk már a régi Rolcsi volt. A biztonság kedvéért vettek tőle vért, aminek az eredménye jó volt! Mikor Ádámmal ingáztunk a mama vigyázott rá mindig. Január 05-én 11:20-ra megyünk az OITI-be ahol ellenőrizni fogják a shunt működését! Megtörtént, és persze volt tór-túra itt is. De a lényeg, hogy minden rendben volt, legközelebbi kontroll 3hónap múlva! 07-én Őt is megmutattuk a doktornéninknek, mivel hasonló tünetei voltak mint az Ádámnak, de szerencsére az övé nem vészes. Kicsit szörcsög, köhécsel. 11.-én 21 óra körül elvittük Tátra a doktornőnek megmutatni, mert furcsán vette a levegől és össze-vissza evett valamint az a fránya széklet sem jött ki, így fájt a pocakja. De mivel nincs nagy baj hát jöttünk haza, székletet nem produkált ezért csütörtök este kapott egy kis kúpot- egy kicsit meg is könnyebbült! Idő közben kicsit taknyos lett, de nem volt vészes. (kicsit folyt az orra, köhécselt). 17-én nem eszi meg az adagjait és délben az a kevés is kijött belőle, így a mama elvitte őt a nyergesi rendelőbe, kapott gyógyszert és puffot is! Másnap (kedd) már én vittem ki apával a rendelőbe, mert borzasztó volt az éjszaka annyit köhögött, hogy már aludni sem tudott és a levegőt is inkább kapkodta. Rendelőben 20 perc inhalálás után már jobb volt a tüdeje, jöttünk haza, de mivel a tünetek nem múltak este ismét megnézte a doktornő és úgy döntött vigyük be Őt is az I. sz. klinikára. Ott áttértek egy új tápszerre mivel nem volt Pregomin, bár megígérték, hogy másnapra szereznek, ez nem így lett. Na mindegy! Szerencsére vele nem volt egyéb teendő és napról- napra jobban van. (Az orvos összeveszősdis dolog itt is érvényes, azzal fokozódik csak, hogy külön kezelő orvosuk van). Ő is szépen hízik. Kedden bár én nagyon szerettem volna egy neurológiai fejlődés vizsgálatot nem lehetett, mert ebben az időben (csak kedden délelőtt van) megműtik neki is a lágyéksérvét. Holnap (26-án) jöhet ő is HAZA! Nos nem jöhetett, mert még egy napig megfigyelik! Na, de másnap (27-én) a mamával és a papával mentem és hoztuk HAZA a tesóval együtt! Este aztán jóval nehezebben aludt el mint az Ádám és tán egy kicsit lassabban is evett, de betudtam annak, hogy most itthon van, éjjel etetés után egy órával bukott egyet, reggel megette az adagját és innentől kezdve alig evett. Apa pont a 15órási etetésre ért haza, kértem vegye szemügyre picurkánk kutacsát, mert szerintem kissé nagy, ekkor azt mondta nem vészes, de 5-10perc elteltével már jobban láthatóvá vált, hogy ez bizony nagyobb és feszesebb mint kellene. Azonnal mentünk Nyergesre a doktornéninkhez, megállapította, hogy ez bizony nem jó és már írta is a beutalót az OITI-be! De mire letelefonálta és megírta a papírokat, nagyon nem tetszett neki Rolcsi viselkedése, ezért MENTŐT hívott. Érdekes módon nem a szomszédból jött a mentő, hanem Dorogról indítottak egy autót, kiértek Nyergesre, de nem vállalták. Kértek egy másik mentőt (még mindig nem a szomszédból) Esztergomból. Ezen a kocsin legalább volt csecsemő motyó, de mivel ők sem voltak nagyon tapasztaltak, ezért szóltak a speciális gyerekmentőnek, hogy találkozzunk fél úton és legyen csere. Így indultunk el tehát, ám a gyerekmentő nem indult el (egy kis gubanc ismét). Szerencsére az állapota nem rosszabbodott, így végül is az esztergomi mentővel értünk célba. Következtek a vizsgálatok, lekísérhettem CT-re, majd többed magával az ügyeletes orvos úgy döntött nem kell azonnal beavatkozni, de ha mégis aláíratták velem a beleegyező papírokat! Vasárnap apa ment csak látogatni, mivel én éppen a vírusos hasmenéstől szenvedtem! Rolcsink állapota annyiban változott, hogy most meg be volt esve a kutacsa de műteni egyenlőre még mindig nem kell!

Február - március!

Egy hét után úgy döntöttek az orvosok, hogy haza engedik. Beavatkozásra tehát nem került sor. Mikor érte mentünk a kutacsa kissé magas volt, de nem feszes. Másnap a Péterfybe volt jelenésünk, hiszen a 3. RSV oltással így is megvoltunk csúszva, tehát gyorsan, gyorsan! Már az oda fele úton furcsának találtam kis bogyónkat, ezért az volt az első, hogy megkérdeztem a Horváth doktornőt - Ő milyennek látja. Nem tetszett neki sem, de mondta etessem meg és várjunk egy kicsit. A helyzet nem lett jobb, telefonált az OITI-be, hogy menni fogunk. Mentünk hát. Majd egy órát (de lehet hogy többet is) vártunk a folyosón, mire megnézték. Egyből UH-al kezdtek és jól látható volt, hogy a kamrák ki vannak tágulva. De ugyebár hétvége van senkinek nincs kedve most műteni, így egyenlőre csak megfigyelik! Hétfőn mikor érdeklődtünk felőle, közölték, hogy már nem etetik mert műteni fogják. Mivel éppen Pesten voltunk (Ádámot vittük a Margit Kórházba), gyorsan felmentünk hozzá, mert a műtét után nem engedtek volna már be. Délbe vége a látogatásnak így eljöttünk. Délután közölték, ma már nem fér be a műtőbe, de holnap reggel vele kezdenek! Ám nem kezdtek vele, mert a kutacsa addigra beesett. Biztos, hogy valami nem jól van, mert a két végletbe esünk. Kértük az orvost csináljon már valamit, mert biztosan nem tesz jót neki, hogy egyszer ki vannak tágulva az agykamrák, máskor meg teljesen zártak. Erre a válasz csak annyi volt, hogy megvárják míg ismét teljesen kitágul és csak akkor fogják műteni. (lehet hogy csak el van dugulva a hasi szár, de az is lehet hogy a szeleppel van valami, de lehet hogy az egész shunt romlott el). Addig viszont már nem is engedik ki ...várunk...aggódunk...várunk..... Nos, kiengedték. 14.-én hétfőn szóltak vigyük haza, mert nem tudnak így vele semmit csinálni. Örültem és nem is így egyben. Hiszen beteg vagyok, így a mamához kell hogy vigye apa. (mama kicsit fél, mert kicsit jobban oda kell figyelni, mert bármelyik pillanatban változhat az állapota, mert ugye nem volt meg a műtét és biztos, hogy van valami a shunt-tel). Másrészt örülök, mert végre nem kórházban van. Este kiment a doktornénink a mamához és megnézte őket. Viszont kedd estére neki is lett egy kis hőemelkedése. (nagyon remélem, hogy nem lesz beteg ő sem). Szerdán este telefonált a mama, hogy nézzük meg a kutacsát, mert olyan mintha nagyobb lenne. Megnéztük szerencsére csak vaklárma volt. Pénteken este ismét telefonált a mama, hogy nézzük meg a kutacsát, mert nagyobb mint szerdán amikor szólt! Azonnal indultunk apával és bizony most tényleg nem volt jó. Apa hívta a doktornőt és a mentőt, én meg szedegettem a papírjait szépen sorba. Éppen akkor jött az egyik dédi mama látogatóba a nővéremékkel együtt.  Így tehát ott volt a kis unokaöcsém Kristóf is. Szóltam az Ildinek, hogy figyeljen már rá egy kicsit, mire ő:  Nem baj, hogy éppen eszek?! Erre én: Nem, és az nem baj, hogy mindjárt itt a mentő a fiamért?! (nagyon rosszul esett, na de mindegy remélem ő sosem tudja meg milyen mentőzni a fiával) Perceken belül ott volt a mentő, az esztergomi kórházba mentünk, hogy megnézze egy orvos, majd egy órát ott is voltunk. Mert egyszerűen nem bírták felhívni az OITI-t. Ezután egy másik mentő jött értünk és vitt az OITI-be (ismét). Na ott aztán semmi nem történt, megfürdették, ágyba rakták és ennyi. A doki csak messziről nézte és a nővérkét kérdezte a kutacs helyzetéről! Másnap reggel mikor telefonáltam, egy nővér nevetve közölte, hogy ott jól érzi magát a gyerek, mert vissza ment a pukli. (ez is olyan kedves volt, hogy lehet ilyet mondani) Aznap nem is történt semmi...és másnap sem, sőt ma már szerda van és még mindig semmi! Hétfőn délelőtt öcsivel mentem, hogy találkozzam orvossal. Hát találkoztam. A főorvos asszonnyal  beszéltem illetve ő beszélt, na de nem ám a gyerekről, hanem hogy miért csak két naponta tudunk felmenni és miért csak 3 óra után, meg ilyenek. (1. beteg vagyok, 2 apa dolgozik, 3 örülök annak, hogy Ádámot ott tudom hagyni a mamánál stb....) Aztán csak megkértem még egyszer, hogy a gyerekről beszéljen. Erre ő: most néztem zárva vannak az agykamrák, és addig amíg vissza záródik és nem marad nyitva nem is fogjuk műteni. Erre én kérdeztem, hogy ez roncsolja-e az agysejteket, mire ő: persze, és ezzel együtt kell élni anyuka, mert most így mi megint csak megfigyeljük egy hétig, aztán haza adjuk és lehet hogy vissza jönnek megint 24 órán belül, de lehet, hogy csak 3-4-5....nap múlva és ez lehet így lesz egy évig is akár. Ez van! Na de mindegy, az hogy ott az orvos nem köszön és nem közöl semmit és meg sem vizsgálja a gyereket, a nővérek pedig félre tájékoztatnak az az ő dolguk----ja és ha nem tetszik akkor el lehet vinni a gyereket máshova---monda a főorvos asszony. Na igen el lehetne vinni csak hogy vagy itt van vagy Debrecenbe. Na de ma (02. 23) elintéztük, hogy fogadjanak minket Debrecenbe- így tehát március 9-én jöhet a nagy utazás! 25.-én reggel kis öcsémmel elmentem jótékonykodni Szentendrére, majd utána felmentünk a Rolcsihoz! Út közben apa szólt, hogy haza is lehet hozni, de akkor már majdnem ott is voltunk, így tehát csak megdajkáltam és beszéltem a főorvos asszonnyal, aki végül is csak annyit közölt, hogy legközelebb ne hozzuk be azonnal, hanem a házi orvos pumpálja meg előbb a (felső) szelepet! (ez is érdekes) Délután tehát felmentem apával, hogy elhozzuk a kis törpét. Felöltöztettem, de még az overallt nem adtam rá, mert megkértem a nővéreket, hogy nézzék már meg a kutacsát, mert szerintem növöget, éppen puklis volt, de nem feszes, így közölték kissé flegmán, mert mi az, hogy én ilyet merek kérni, majd közöltök minden rendben. Haza hoztuk. Fürdetésnél láttam, hogy kissé feszes, de nem domborodik előre. Éjjel 2 körül evett, fél 3 körül, pedig sugárban hányt. Hívtam a drága OITI-t mit tegyek, mondták döntsem el. (vagy vigyük be mi, vagy mentő vagy ki tudja) Végül aztán apa hívta a mentőt és minden kezdődik elölről. Először  a szuper egomi kórház ügyelet, majd villogó autó Oiti! Addigra nem hogy feszes, szinte kő kemény lett a kutacsa, így azonnal le is szívták (25ml). Másnap állítottak a szelepen is amin már állítólag nem is lehetett már volna. Szóval semmit nem értünk. Talán holnap okosabbak leszünk! Nem lettünk, de azt sikerült elérni, hogy mozgassák a kis csöppségünket, ne legyen állandóan csak vízszintesen. Valamint lefénymásoltattuk a nővér- és lázlapot  valamint a decurzusokat. (az is vicc, hogy ezekért elkértek egy adag X összeget). Mondjuk annyi haszna volt, hogy azóta úgy beszélnek velünk ahogy kell! Mivel nem adták még ki, ezért a debreceni út kimaradt most, de amint lehet levisszük azért oda. Nem szívesen, de szerintünk kell sajnos! Most mivel én taknyos vagyok csak apa ment be hozzá, de éppen az előbb hívtak, hogy készült egy meglepi videó!! :) A videón pedig egy kis álom szuszi volt aki mesterien cumizta a hüvelyk ujjacskáját! :) Nagyon hiányzik, le sem tudom írni mennyire, de ma 03. 11-én azt mondták jövőhét közepén haza adják! Szombaton voltunk nála és mint kiderült, tegnaptól eszik fincsi ebédeket! (krumpli +brokkoli főzelék), én pedig csirke husit adtam neki répapürével. Ez szerintem nem igazán izlett neki, de azért evett belőle. Utána még dumáltunk egy kicsit és csodáltuk apával, hogy milyen szép nagy már! Végre eljött a várva várt nap 17.-én pénteken a kicsi manó haza jöhetett!  (bízom benne, hogy egy ideig elkerüljük az OITI-t). Sajnos semmi bíztatót nem mondtak távozáskor. Most ha ismét dudorodik a kutacsa akkor függőleges helyzetben kell tartani, illetve a kiságy fejvégét 45°-os szögben megemelni. Ha mindezek ellenére sem szünik meg a probléma egy órán belűl, ezután kell vissza vinni! Mivel van egy kis lemaradásunk nem várunk tovább és kérünk egy mihamarabbi időpontot fejlődésneurológiára. Ez újabb 5 kórházi nap, de megéri, hiszen Ádámnak is sokat segített a torna! (aztán közben latolgatjuk a Debrecen témát is) Az időpont megvan, de sajnos ismét le kell hogy mondjam, mivel vasárnap ismét vissza került az Oiti-be! Az egész már reggel 5-kor kezdődött, ekkor 1 órán keresztül tartottuk apával függőleges helyzetbe, majd az ágyat emeltük meg 45°-os szögbe! Valamennyit mintha segített neki, de még mindig domborodó és feszes volt a kutacsa. A doktornő tanácsára 20 percenként átpumpáltam. Ez összesen 4 alkalom volt, de aztán feltűnt, hogy nagyon aluszékony ez a gyerkőc és nincs kec mec orvosnak látnia kell, így felmentünk a Péterfy-be ahol a háziorvosunk ügyelt éppen. Lebeszélte Debrecennel hogy fogadják, de az OMSZ nem viszi le, mert itt az Oiti. A Csernyit meg "1cm"-rel kinőttük! (60 cm-ig szállít és mi 61cm vagyunk), mivel az állapota nem volt túl jó nem mertem belevágni a hosszú útba, így elvittük apával az Oitibe! Mivel az állapota jelenleg jó, így ma kikérem az Oiti-ből és levisszük Debrecenbe! Ez így is történt, jelenleg Debrecenben van a kicsikém és megkezdték a kivizsgálásokat. Érdekes módon itt egyből a hasi szálra gondolnak, hogy az rosszalkodhat. Most beszéltem velük éppen a hasi ultrahangra készülnek. Szerencsére eltérés az nincs! A shunt-ön állítottak nem is keveset, azért hogy így mesterségesen idézzék elő a tág kamrákat, hogy lehessen műteni.  A jelenlegi állapot azt mutatja, hogy 29-én reggel esedékes a műtét! Persze addig még nagyon sok minden változhat! Végre megvolt a műtést, szerencsére nem kellett az egész shunt-öt kicserélni, csak a hasi szárból vágtak le egy kicsit, mert az alján volt eltömődve! Azóta kis manó már jobban van, jelenleg megfigyelik és ha minden jól megy továbbra is, akkor szombaton mehetünk érte! :)

Április második napján anyával és apával utazta be a fél országot, hiszen Debrecenből jöttünk haza! Nagyon jól viselte az utazást (jobban mint apa és én)! Másnap kipróbálta a babakocsizást is. Ez a dolog elsőre nem igazán jött be neki, na de a következő nap már nagyon élvezte és jól megvoltak a bátyussal útközben! Sajnos itt meg is szakad a jó hírek sora, hiszen a nap végére ismét domborodni kezdett a kicsi kutacsa. Nagyon megijedtünk, de alkalmaztuk az eddig tanultakat. Sajnos nem igazán segítettek, így a doktornénink beszélt Debrecennel, ahova azonnal indulnunk kellett. Így tehát 22:45-kor indultunk a "D" betűs nagyvárosba. Mire oda értünk a panaszok megszűntek, azért megfigyelésre felvették! Csütörtökön szóltak, hogy holnap lehet haza vinni, mert nincs semmi probléma vele. Péntek reggel a mama és az öcsikém elindultak hát, azért nem apa, mert nem tudott eljönni a munkahelyéről, nekem pedig be van gyulladva a derekam és nem bírtam volna az utat! Nos mire a mamáék odaértek közölték velük, hogy nem adják ki a Rolandot, mert rosszul van. Tehát tettek egy potya utat. Csak azt nem tudom, miért nem tudtak szólni a kórházból, hogy ez a helyzet! Ma szombat van már és a problémák megszűntek nála, azt állítják, hogy nem volt köze a shunt-nek a rosszulléthez! 15-én ismét a mama és az öcsikém indultak érte és most haza is került a kicsi manó. Bizony kicsi és most minden értelemben, hiszen a sok hasmenés és hányás megviselte és egy kicsit lefogyott, így most a bátyus átvette a "vezetést"! Jól elkényeztették ott bent a csajok, de hát ki tudna ellenállni egy ilyen dögös pasinak!? Nem sokáig volt itthon, mert mihamarabb túl akartunk esni a fejlődésneurológián! Így hétfőn reggel öcsimmel elvittük, kicsit hosszadalmas volt mire felvették, de hát sokan voltak! Szerdán mikor mentünk meglátogatni, láttam, hogy kissé telet a kutacsa! Szóltam a nővérkének aki ránézett és mondta valóban és közölte, hogy nem sokat evett! Aztán kezdett már feszessé válni mikor is újból szóltam a nővérnek, hogy legalább akkor emeljük meg az ágyát! Erre ő megemeli a láb résznél :( szóltam, hogy nem a lába fáj és kértem a fejévégnél emelje már meg azt az ágyat és szóljon egy dokinak! Elkezdett telózni, majd közölte nem éri el, majd próbálkozik. Na ekkor a párom kerített egy dokit, majd hamarosan előkerült az ügyeletes orvos is, ránézett és közölte várjunk, míg egyéb tünet nem jelentkezik. Aztán kiment, hogy veszekedjen egyet apával (ezt nem részletezem), eközben elkezdett hányni a Rolcsi és ki kiabáltam a dokinak, aki újból megnézte és csak egy monitorizálást kért. Teltek múltak az órák a feszesség elmúlt, de még mindig telt volt, elindultunk haza apával. Éjjel is többször és reggel is érdeklődtem és a helyzet változatlan, tehát a kutacsa puklis, de szerencsére egyéb tünet nincs (+1-szer hányt még). Délelőttre viszont úgy állt ahogy annak lennie kell! Pénteken öcsémmel és Ádámmal mentünk érte. Nagy meglepetés fogadott ott és a könnyeim is folytak, mikor az orvos közölte: MINDEN RENDBEN. Ami annyit jelent, hogy NEM KELL TORNÁZTATNI SEM! :)) A feladat csupán annyi, hogy éber állapotban legyen hason! Húsvét vasárnap reggel 6-kor hasról - hátra fordult!!!! Másnap voltunk meglocsoltuk a dédit és a mamiékat! Ma már péntek van és ma újból megfordult
hasól - hátra ééés ami még új az az, hogy ki akaródzik bújni az alsó - első fogacskája! Valamint az egész felső ínye be van gyulladva....