Ádám az állatkertben

Az Okitiből hazatérve, Tudtam nem sok jóra számíthatunk, mert nagyon sok "náthás" gyerkőc vett minket körül. Bár az itthon létet Ádámunk kezdte, Roland a folytatással pont lecsúszott az ovis kirándulásról. nagyfiúnknak nagyon tetszettek a látottak, örömmel meséli el az óvónénik által készített fotókat. Jól el is fáradt, hiszen jó nagy túra volt ez a csemetéknek. A napot fagyizással zárták. :)

Okiti

Mostanában Rolandnak gyakran fájt a feje és végül már egy kis hányás is kísérte. Így volt ez május első hétvégéjén is, rohamszerűvé vált, egyszer csak elkezdte fájlalni a fejét majd hányt egyet és jobban lett, vasárnap délután mintha jobban szenvedett volna, ezért úgy döntöttünk, felvisszük Budapestre az Okitibe. Mire felértünk jobban lett és jól is volt, a vizsgálat alatt sem volt semmi, így haza engedtek. Mivel elég későn értünk haza és a kocsiban sem aludt az úrfi nem vittem másnap oviba. Egész nap semmi baj nem volt, délután 17 óra környékén mondta hogy fáj a feje, majd rögtön hányt is és a szemei is keresztbe álltak. Azonnal hívtuk a doktornéninket aki fogadott is minket (de hozzá tette batyut készítsek). Mikor odaértünk nem volt semmi baja. Viszont vizsgálat közben nagyon durván rosszul lett, többször hányt, és olyan fájdalmai voltak, hogy majd lekaparta a homlokát! Mindezt látva a doktornő már hívta is a mentőt és beszélt az Okitivel is. Nagyon klassz mentőst "nyertünk" egész úton próbálta szórakoztatni minimanót. Mikor  felértünk megvizsgálták, szelepet néztek stb..., szerencsére minden rendben volt, így egy gyors fürdés és alvás. Nem maradhattam vele egy szobában, de kaptam egy ágyat ott az emeleten én is. Reggel 8 körül mehettem be hozzá, csendes pihenőig (kb. 13-15-ig), majd fürdetésig vele lehettem. Szóval másnap volt rtg ami jó volt és csináltak koponya ct-t ami már nem volt olyan jó. A lényeg, hogy szűk agykamrák miatt állítani kellett a shunt-ön 90vmm-ről 110vmm-re. Szerencsére nagyon jól viselte "ezt is", nem okozott semmilyen problémát. A megfigyelés miatt pár napi még maradni kellett, eközben összebarátkozott egy kislánnyal akit nagyon megszeretett és hazaérkezésünk után is többször emlegette.  Ja és volt egy kis meglepetés is: egy kis vidámság a betegeknek. :)

Anyák napja

Az idén végre sikerült - így részt vehettem az ELSŐ ANYÁK NAPI ünnepségen! Erre az alkalomra a fiúk meghívót készítettek, ezek közül az egyiket én kaptam meg a másikat pedig  a mama. Az ünnepség előtti fél óra elég izgalmasra sikeredett ugyanis egyik fiam sem úgy működött ahogy kéne - egy kicsit szomorkodtam is ez miatt, de kárpótolt az előadás amit nyújtottak. Ügyesek voltak, mind a ketten részt vettek a szerepjátékokba, körjátékban és az ajándékot is szépen átadták amit maguk készítettek!
Köszönöm ennek a két kis csodabogárnak, hogy az édesanyjuk lehetek!!!