Kijelenthetem

Mégpedig azt, hogy a telet megúszták a manócskák mindenféle betegség nélkül. Pedig az időjárás nem volt és még most sem éppen kedvező. A környezetünkben is szinte mindenki beteg volt. Apa is és én is voltunk taknyosak év elején, de a srácok szerencsére nem kapták el. Amibe mégis csak belecsúsztak az egy egy-egy napos hányás volt még februárban. De azt egy napos böjttel orvosolni is lehetett. (nem úgy mint apánál és nálam) Ezt leszámítva tényleg, hihetetlen, de így történt NEM VOLTAK MEGFÁZVA! Most már hivatalosan is kezdetét vette a tavasz, hiszen az éjszaka még órát is állítottunk, bár az időjárás furcsa tréfát űz velünk, hiszen az egész napos esőbe belecsempészett egy kis havat-jeget-nagy szelet-és borzasztó hideget, de már tavasz van! :)

Egyedül a foglalkozáson

Gondoltam egy merészet így március végén és Rolandot egyedül küldtem be a foglalkozásra! Bár sokszor nem voltunk, de mikor ott vagyunk nagyon jól érzik magukat a srácok, már sokkal könnyebben bevonhatóak a "tanulásba", fejlesztésbe! Már már beszédbe elegyednek Anikó nénivel is akitől már egyáltalán nem tartanak, sőt van, hogy puszival köszönnek el Tőle. Szóval mivel nagyon jól haladnak/haladtak ezért gondoltam azt, hogy most már ki kéne próbálni mit szól a mi kis Rolandunk ahhoz ha egyedül van! Aztán mint kiderült én nem bírtam csak magammal, hiszen Roland nem hogy nem sírt nem is érdeklődött irántam, még akkor sem mikor hallotta a hangomat amint éppen az Ádámmal beszélgetek. De különösebben az sem hatotta meg mikor kb. 3/4 óra után bementem. Szépen csinálta tovább a feladatokat! Közben persze Ádám is csatlakozott hozzá, de ez sem zökkentette ki! :) (mondjuk azt hozzá teszem, nem is a Rolcsitól tartok hanem inkább Ádámtól aki nagyon kis anyás) Viszont ez már ismét egy nagy lépés volt és le a kalappal az mi kis ügyes, okos kicsi fiúnk előtt! :) A húsvét mizéria után pedig kérhetem is neki az időpontot; a tatabányai fejlesztő bizottság számára kell ismét bizonyítania, azért mert nyakunkon az óvodai beiratkozás! :)