Egyedül a foglalkozáson

Gondoltam egy merészet így március végén és Rolandot egyedül küldtem be a foglalkozásra! Bár sokszor nem voltunk, de mikor ott vagyunk nagyon jól érzik magukat a srácok, már sokkal könnyebben bevonhatóak a "tanulásba", fejlesztésbe! Már már beszédbe elegyednek Anikó nénivel is akitől már egyáltalán nem tartanak, sőt van, hogy puszival köszönnek el Tőle. Szóval mivel nagyon jól haladnak/haladtak ezért gondoltam azt, hogy most már ki kéne próbálni mit szól a mi kis Rolandunk ahhoz ha egyedül van! Aztán mint kiderült én nem bírtam csak magammal, hiszen Roland nem hogy nem sírt nem is érdeklődött irántam, még akkor sem mikor hallotta a hangomat amint éppen az Ádámmal beszélgetek. De különösebben az sem hatotta meg mikor kb. 3/4 óra után bementem. Szépen csinálta tovább a feladatokat! Közben persze Ádám is csatlakozott hozzá, de ez sem zökkentette ki! :) (mondjuk azt hozzá teszem, nem is a Rolcsitól tartok hanem inkább Ádámtól aki nagyon kis anyás) Viszont ez már ismét egy nagy lépés volt és le a kalappal az mi kis ügyes, okos kicsi fiúnk előtt! :) A húsvét mizéria után pedig kérhetem is neki az időpontot; a tatabányai fejlesztő bizottság számára kell ismét bizonyítania, azért mert nyakunkon az óvodai beiratkozás! :)