Na, de ne csapjunk csak így bele! Hiszen voltak előzmények. Ádámunk taknyos lett!
Szerencsére hamar észrevettem a nem kívánatos jeleket és azonnal orvosolni kezdtem a problémát a megfelelő hómeósbogyókkal! Bár nem hittem, hogy sikerülni fog, de 2 nap alatt rendbe jött.
Jött viszont öcsi is akinél nem hatottak ilyen gyorsan a szerek! Ráadásként én is rendesen betaknyosodtam és a torkom is nagyon fájt és természetesen most nem maradt ki apa sem!
Már már majdnem kifutottunk az időből, mindez ugye műtét előtt egy héttel, de ekkor az utolsó nap csoda történt!
Hívtam is a doktornőt, hogy nézze meg és Ő is bólintson rá a pesti útra!
Orrunk nem folyt, Rolcsi torka ici-picit piros, nekem meg már csak a hangom nem volt az igazi!
Estre volt már szóltam mamának, hogy kap egy lurkót (Ádámot), míg érte jönnek én pakolok cuccost, ide is- oda is!
(október 3) Reggel aztán útnak indultunk, ahol számítottunk forgalomra (dugóra) az be is jött, viszont voltak nem kívánatos akadályok is így éppen hogy beértünk 8 óra előtt!
Nem kellett sokat várni egy gyors névsor olvasás és ment egy csipet-csapat a nővérke után!
Adat egyeztetés, (méredzkedés) pizsibe öltöztetés, vizsgálat, aneszteziológus-al és a sebésszel egyeztetés, majd várakozás!
Mi a 2. körben voltunk benne, de így sem kellett sokat várnunk, közben pedig megkapta a bódítót is. Rossz volt olyan kis elesettnek, gyengének látni (régi sebeket tépet fel bennem). Majd jött a műtős bácsi és elvitte (én az ajtóig kísérhettem)!
Ólom lábakon járt az idő nem is tudom kb. 40 perc lehetett. Mikor kihozták, őt nem ébresztették fel (mint a többi babát) vártuk míg teljesen magától nem kezd ébredni! Utána ihatott, majd 1 óra elteltével ehetett is!
Nagy fájdalmai voltak, először szájon át kapott fájdalom csillapítót, majd vénásan!
Sokat szenvedett mire elaludt, de végül is csak sikerült egy órácskát aludnia!
Közben megtudtam, hogy bent kell maradnunk éjszakára, a távolság (utak minősége) miatt!
Így délután egy már ismerős kórterembe mentünk a pulmonológiára!
Eljátszogattunk lefekvésig ami (este) fél 8-kor volt! Innen jött egy nehéz menet (nekem) hiszen csak egy széket kaptam az ágya mellé! De valahogy eltelt az éjszaka! Reggel 6-ig aludt egyfolytában a kis törpénk! Néha- néha oda kapott a varrathoz, látszott hogy fáj neki ha úgy mozdul, de Ő egy kis hős nem nyafogott, nem sírt és még csak nyűgös sem volt!
Aztán apa elindult értünk, de Pest előtt meghalt az autó, így keríteni kellett valakit aki értünk jön! Szerencsére sikerült!
Időközben megkaptam a zárójelentést is éééés végre sétálhatott a kicsi Lolo!
Végül megjött a "taxi" és délkörül már otthon voltunk ki-ki a saját ágyában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése