Ismét elkezdtük

Alig vártam, hogy az egy hónapos szünet után végre nyugodtan ovizhassanak a srácok ÉS lehetőleg betegségtől mentesen. Nos ez nem került el sokáig. Az első hét végén Rolandunk olykor-olykor köhécselt, nem volt vészes, orra sem folyt, semmi más tünet. Tehát folytatjuk az ovit. Ádám kedden hajnalba kissé berekedt és köhögött párat És ennyi szépen vissza aludt- egész nap semmi. Este 10 után iszonyatos köhögés, sírás, (ugatás), Ádámunk szinte alig kapott levegőt és hirtelen a semmiből magas láza lett. Apa mentőt hívott, be kórház, gége gyulladás Croup-os rohammal (okkal). Ellátták és engem is tanáccsal, hogy mit kell tenni legközelebb. Éjszakára ott maradtunk a gyerekosztályon, másnap délelőtt haza.

Rolcsi reggel elment apával oviba, hűűű hát nagyon élvezte, hogy nincs ott a tesó, na nem mintha annyit foglalkoznának egymással mikor mind a ketten ott vannak, de ez akkor is más volt. Mint ahogy más volt csütörtökön is, mert akkor is egyedül ment bátyus nélkül, de ekkor már inkább letört és szomorkás volt. Pedig volt ám meglepi hiszen ott járt a nyuszi:

Még jó, hogy pénteken nem volt ovi, mert szegénykém ő is elkapta ezt a gége gyulladásos nyavalyát. Szerencsére sokkal jobban tűri, mint a bátyuskája. Igazi kis Turbó Diesel még ilyenkor is! :) Annyi szöszmöszölni valót találtam ki így húsvétra, de ez kicsit nálunk el fog tolódni. :) Annyira köhögnek a kicsikéim, hogy képtelenség bármit is csinálni, az evés is katasztrófa. Úgy látom Ádi már javulóban van és bízom benne öcsike is hamarosan a régi lesz. 

Csak úgy....

Szemészeti kontroll

Végre valahára sikerült eljutni a Péterfy utcai gyermekszemészetre, szeptember óta húzódik ez a dolog, de mindíg akkor jött közbe valami mikor időpontunk volt. Hol a kocsival volt valami, hol lehetetlen volt apának elszabadulnia a melóból, de leginkább akkora időzítettük a betegeskedéseket. Új időpontokat meg csak egy hónap eltettével adnak. Szóval végre a fiúk jobban voltak és már semmi nem akadályozta azt hogy megmutogassuk őket a szemdokinak! :) NA, de volt ám meglepetés mikor odaértünk, történt ugyan is, hogy nem értették, hogy mit keresünk mi ott! Mert hát nem voltunk bejegyezve (szerintük). Következett hát, hogy nem azért utaztunk fel, meg pont a doktornő adta ezt az időpontot, meg blablabla. Végül is nem küldtek el csak jól megvárattak (a semmiért). Én mentem be először az Ádival, aki megmakacsolta magát és nem akart együtt működni. Bár megnézték a szemét, ennek a vizsgálatnak most nem így kellett volna történnie. Következett Rolandunk aki szintén mindennel el volt foglalva csak épp nem azzal amivel kellett volna, tehát ő sem volt együttműködő. Elmondtam a doktornőnek mit tapasztalt az óvónénink az oviban a szemével/látásával kapcsolatban, de megnyugtatott, hogy ő semmi ilyet nem lát. DE mivel az ikrek nem beszéltek a vizsgálat során, meg kell ismételni, októberben. De jó. Akkor már viszont apával mennek be és talán megúszhatjuk a pupilla tágításosait

07-től 07-ig

Nos igen, pontosan ennyi ideig nem voltak (eddig) oviban a srácok. Ugyanis március 07-én voltak utoljára ami egy pénteki nap volt és a fene sem gondolta, hogy a hirtelen jött betegség ilyen hosszú szabadságra küldi őket! Pedig így volt, kezdtük ugyebár a kedves mester hármassal, majd mire rendbe szedték magukat és készen álltak, hogy 2 hét után vissza álljanak a csatasorba, Ádámunkat ledöntötte a láz. Hosszú napokig magas láza volt alig akart lemenni, majd szinte beragadt 39,2-nél. Közben borzasztóan köhögött és folyamatosan csurgott a nózija. 2 napig nem evett semmit és inni sem akart nagyon. Kis manó csak feküdt és feküdt, iszonyatos látvány volt - kellett neki szuri is és szteroid kúpot is kapott kétszer. Volt vizelet vizsgálat ami negatív volt, volt vérvétel ami nem volt túl jó - de a már előzőleg kapott antibiotikumnak bírnia kellett vele. Voltunk Rtg-n is az sem lett valami fényes, bár tüdőgyuszi nem volt mégis fény derült egy csúnya bronchitisre. Bő egy hétbe telt mire jobban lett, de addigra elkapta öcskös is (anya és apa is), nála gyorsabb ütemben ment ez az egész, de már tudtuk mivel van dolgunk. Öcsinek szerencsére jó volt az étvágy, de sajnos a köhögés őt sem kímélte és így az evészet katasztrófa volt. Rolandnak nem volt magas láza csak egyszer, nála a 38,3 állandósult a folyamatos orrfolyás mellé. Valahogy jobban viselte ezt a tortúrát mint a bátyja, de azért szörnyű 2 hét volt ez.  Most már tényleg ovihiányuk van, szinte nem telik el úgy egy óra, hogy ne emlegessék! :) Nem akarok elkiabálni semmit, ezért csak annyit írok, hogy ha hétfőn nem mennek akkor én felmondok! :))