07-től 07-ig

Nos igen, pontosan ennyi ideig nem voltak (eddig) oviban a srácok. Ugyanis március 07-én voltak utoljára ami egy pénteki nap volt és a fene sem gondolta, hogy a hirtelen jött betegség ilyen hosszú szabadságra küldi őket! Pedig így volt, kezdtük ugyebár a kedves mester hármassal, majd mire rendbe szedték magukat és készen álltak, hogy 2 hét után vissza álljanak a csatasorba, Ádámunkat ledöntötte a láz. Hosszú napokig magas láza volt alig akart lemenni, majd szinte beragadt 39,2-nél. Közben borzasztóan köhögött és folyamatosan csurgott a nózija. 2 napig nem evett semmit és inni sem akart nagyon. Kis manó csak feküdt és feküdt, iszonyatos látvány volt - kellett neki szuri is és szteroid kúpot is kapott kétszer. Volt vizelet vizsgálat ami negatív volt, volt vérvétel ami nem volt túl jó - de a már előzőleg kapott antibiotikumnak bírnia kellett vele. Voltunk Rtg-n is az sem lett valami fényes, bár tüdőgyuszi nem volt mégis fény derült egy csúnya bronchitisre. Bő egy hétbe telt mire jobban lett, de addigra elkapta öcskös is (anya és apa is), nála gyorsabb ütemben ment ez az egész, de már tudtuk mivel van dolgunk. Öcsinek szerencsére jó volt az étvágy, de sajnos a köhögés őt sem kímélte és így az evészet katasztrófa volt. Rolandnak nem volt magas láza csak egyszer, nála a 38,3 állandósult a folyamatos orrfolyás mellé. Valahogy jobban viselte ezt a tortúrát mint a bátyja, de azért szörnyű 2 hét volt ez.  Most már tényleg ovihiányuk van, szinte nem telik el úgy egy óra, hogy ne emlegessék! :) Nem akarok elkiabálni semmit, ezért csak annyit írok, hogy ha hétfőn nem mennek akkor én felmondok! :))