Jobb félni, mint megijedni

Tegnap jól rám ijesztett a mi kis törpikénk! Végre sikerült segítséget találnom egy kis karbantartási munkára, keresztfiam anyukája személyében. Miután megetettem mind két srácot, nekiálltam egy jó kis paprikás krumplinak. Aztán, hogy a tényleges munkának neki álljak, gondoltam lefektetem őket szépen sorban. Rolcsimmal kezdtem, de mikor az ágyához értünk szépen kipakolt mindent, nagyon megijedtem, mert ez nem csak egy egyszerű hányásnak tűnt, vártam kicsit mi lesz, de nem javult semmi. Hívtam apát aki szólt a mentősöknek, én pedig szóltam a doktornéninknek és anyunak, hogy jöjjön el az Ádihoz. Kiért a mentő, szerencsére (bár) azt mi is megállapítottuk, hogy a kutacsa rendben van, de az ördög nem alszik mint azt tudjuk. Így egy kis egyeztetés után indultunk az OITI-be egy koponya UH-ra! (Tatabányára akartak vinni, de aztán a doktornénink lebeszélte őket) Az utat majdnem végig aludta, mire felérünk egész jól nézett ki, az UH-ja is jó volt! Mivel szerdán reggel kellett volna mennünk varrat szedésre, így ezt most megcsinálták és el is engedtek minket. :)
Este aztán jött hozzánk a doktornéni és megállapította, hogy van egy kis vírusunk és a torka nagyon piros!
Ma már egyre többet köhög (eddig nóziból nem jött semmi).
Aztán remekelt is ma ez a kicsiny emberke hiszen hátról - hasra fordult! :)

Vidámság

Szuri!

Ádámunk tegnap a nagyszülőkkel és a dédivel ment a doktornéninkhez, hogy megkaphassa (végre) a soron következő kötelező oltását! Bátor volt nagyon, viszont estére kezdett belázasodni és a helyzet azóta mit sem változott!
Rolcsink pedig egy iszonyat jó fej pasi! Egy folytában mosolygott és nevetgélt mikor nála jártunk! Nagyon szép az új varrat alig látszik valami, elképzelhető, hogy hamarosan haza jöhet. Mára már visszatért a megszokott kaja adagjához is! :)

Műtét

Kedden kontrollra mentünk Ádámmal az I. sz. Klinikára. Vettek tőle vért, megvizsgálták és azt mondta a főorvos asszony, hogy teljesen gyógyult. ( a speciális tápit azért kapja még)
Aztán indultunk az OITI-be. Nagy vidáman hordozóval a kezemben, mivel előző  nap azt beszéltem a dokival, hogy haza hozhatjuk a mi kis törpikénket. De mikor az ajtóba érve meghallottam a kiabálását és láttam, hogy körbe állják kezdett lehervadni a mosoly az arcomról, közben jött a nővérke és ki tessékelt. Megnézte hol tartózkodik az orvos, majd közölte, hogy várjak pár percet, mert a sebész akar velem beszélni! Én itt már nagyon rosszat sejtettem, mert miért sebész beszélne velem és miért nem a kezelő orvosa! Kezdtem magam nagyon rosszul érezni, aztán behívott az irodába és közölte, hogy a Roland nagyon rosszul van és amint felszabadul a műtő meg kell őt operálni! Az egész shunt-öt ki kell cserélni. Szóval ki veszik a mostanit és a másik oldalára kap egy újat. Remegő kézzel alá írtam a papírokat, közben apa is feljött az Ádámmal a kocsiból! Aztán kiléptem az irodából és elszakadt a cérna, csak sírtam. Majd ránéztem Ádámra és tudtam össze kell szednem magam! Borzasztó nehéz volt! Ekkor szólt a nővérke, hogy most már bemehetek. A látvány szívfacsaró volt, inkább le sem írom! :(
Ádámunk mintha tudta volna, hogy most viselkednie kell. Egyszer sem hisztizett nagyon szépen elvolt. Evett - ivott - játszott - várakozott! Büszkék voltunk- vagyunk rá nagyon!
A műtét rendben lezajlott és a kritikus 4óra is letelt rendben. Este már ügyesen evett 130ml-t.
Reggel már eleresztett egy kósza mosolyt vizitnél, mikor apa bement hozzá délután beödémásodott.
De jobban volt. Ma reggelre már lement az ödémája és már elkezdett kifelé kommunikálni.
Igazi kis harcos, már alig várom, hogy újból magamhoz ölelhessem.

Borús hétvége: rosszal és egy csipet jóval

Minden értelemben egy borús szombatot tudhatunk magunk mögött! Rolcsikánk furcsa volt egész délután, az adagjait nem igazán ette meg, nyűgös volt ami később keserves -  fájdalmas sírásba torkollott és ha nem sírt akkor egyből bealudt, mindezeket magas domborodó kutaccsal produkálta. Apa hívta a doktornénit, hogy mit tegyünk, nem mintha nem tudtuk volna, csak tudjon róla. Elkezdtünk hát készülődni, de már nagyon nem tetszett a kicsi manó viselkedése így mentőt hívtunk és egyben értesítettük a doktornőt is, hogy nem merjük bevállalni az utat. A doktornő pikk - pakk itt termett, ahogy az első mentő is, akik hamar távoztak, majd jött egy másik mentő, akinek az orvosával igyekezett vénát biztosítani a doktornőnk sajnos sikertelenül. Nem vártak (próbálkoztak)  tovább útnak indultunk. Az utat végig aludta, majd a bejáratnál felébredt az én kicsi fiacskám, akinek már tisztább volt a tekintete! Gyorsan megnézte az ügyeletes doki, aki azonnal a CT-re küldte! Szerencsére a CT jó lett és már Roli és jobban érezte magát. Közben apa is felért és ő adta át a nővérkének, és láss csodát a kutacsa hirtelen beesett és a kedve is jobb volt, már mosolygott is. Az ügyeletes doki konzultált telefonon a főorvos asszonnyal és megbeszélték, hogy állítani kell a shunt-ön. 110-ről 80-ra csökkentették, ami lefordítva növelést jelent.
Megfigyelésre benntartják!

---

Hosszú - hosszú idő után egy tervezett barátnős - gyerkőcös napot tartottunk vasárnap.
Sajnos Rolcsi nélkül! Nagyon jól éreztem magam azt hiszem ez már rám fért.
(bár jobb lett volna ha a szombati nap vetette volna meg az árnyékát bennem)!
Köszönöm Kinga és persze a finom ebédet is!!!
Remélem hamarosan együtt lesz a brigád újra és megismételjük ezt a napot!!!

Éjszakai kiruccanás

Tegnap kora délután a mami, a húgom, a törpék és én sétáltunk egyet a nagy melegbe!
Haza érve mami kicsomagolta Rolcsit a pelus fogságából, ahol valami csúnya dolgot látott. A kis zacsija nagyon meg volt duzzadva, apa egyből hívta a doktornénit aki azonnal látni kívánta, így míg apa és hugi Ádámmal babáztak, addig mamival poroltunk a rendelőbe. Miután szemre vételezte a doktornő közölte, hogy ez valószínű sérv, de nincs nagy baj, figyelgessem, ha változás van szóljunk neki, ha nincs holnap kérjek idő pontot az I. sz. Klinika sebészétől. De este 9 körül hívtuk ismét a doktornőt, mert már a kétszeresére - háromszorosára megduzzadt. Azonnal nálunk termett kis kutató munka után a Heim Pál Kórházba vittük a kis manócskánkat. (na tessék egy újabb kórház - itt még nem jártunk) Már várt minket az ügyeletes sebész, aki nagyon "normális" volt. Megnyugtatott, hogy nincs nagy baj, ez egy úgynevezett vízsérv, amit esetenként át kell "pumpálni". Valószínű, hogy esetünkben a shunt okozza mivel a több szabad hasűri folyadék miatt hirtelen feltelődig. Bízom benne, hogy ez átmeneti állapot és hamarosan maradéktalanul felszívódik! Nem szeretnék már több műtétet sem most sem pedig 2 év múlva!!!! :( Egy hónap múlva kontroll!

Nyafka és nyűgöske

Kezdetét veszi a fogzás, ezért ezt lenyúlom Csöppke - Csillustól remélem nem haragszik meg érte, de nem árt ha szem előtt van:

• Osonit homeotápiás golyó (fájdalomesetén 5 bogyó)
• Dentinox N gél (lidokainos, érzésteleíti az ínyt kb 15-20 percig)
• Germicid C kúp (csak a c-s tartalmaz fájdalomcsillapítót; 2-12 hónapos korig 3x1/2 végbélkúp naponta, 1-14 éves korig naponta 3-5x1 )
• Panadol Baby szirup (babáknak max 3-4 napig lehet egyfolytában)
• Anaesthetikus oldat (gyógyszertári készítmény - nagyon hatékony, de nem veszélytelen, félrenyelést okozhat)
• Cataflam (egy éves kor felett)
• Chamomilla vulgaris 15 CH (fájdalom esetén 5 golyócska)
• KIN Baby fogzáskönnyítő gél
• Viburcol kúp
  
• Nurofen (láz-és fájdalomcsillapító)
• Borax 9 CH (naponta 3-5-ször 5 golyócska)
• Podophyllum peltatum 9 CH
• borostyánkő nyaklánc
• Dologel (Ezt a gélt növényi kivonatokból fejlesztették ki. Összetevők: kamilla virág kivonat, valerián gyökér kivonat, propolisz kivonat. Naponta akár 24-szer is be lehet kenni vele azt ínyt. Nagyon kellemes íze van.
• Gengigél Baby Gél (Hatékony segítség a tejfogak és állandó fogak növekedése és a fogváltás periódusában, a fogínygyulladás,vérzés, afták és ínyzsebek kezelésére!)

Mi a sima Gengigélel próbálkozunk először, de ha nem használna jön a Osanit, Dologél valamint a Germicid C kúp!

Rolandnak az egész felső ínye be van gyulladva és alul elől kissé duzzadt és ott fehér . Míg Ádámunknak a szemfogainál van csak begyulladva! Viszont ő sokkal nyűgösebb, hisztisebb, nyugtalanabb!

Hozzá kell tennem azt is, hogy mind két csipet éppen takonykórban szenved. Remélem mihamarabb túl leszünk rajta, bár már nem ordítanak és sírnak szívás közben, de azért biztos nem élvezik a napi rengeteg szívogatást!