Műtét

Kedden kontrollra mentünk Ádámmal az I. sz. Klinikára. Vettek tőle vért, megvizsgálták és azt mondta a főorvos asszony, hogy teljesen gyógyult. ( a speciális tápit azért kapja még)
Aztán indultunk az OITI-be. Nagy vidáman hordozóval a kezemben, mivel előző  nap azt beszéltem a dokival, hogy haza hozhatjuk a mi kis törpikénket. De mikor az ajtóba érve meghallottam a kiabálását és láttam, hogy körbe állják kezdett lehervadni a mosoly az arcomról, közben jött a nővérke és ki tessékelt. Megnézte hol tartózkodik az orvos, majd közölte, hogy várjak pár percet, mert a sebész akar velem beszélni! Én itt már nagyon rosszat sejtettem, mert miért sebész beszélne velem és miért nem a kezelő orvosa! Kezdtem magam nagyon rosszul érezni, aztán behívott az irodába és közölte, hogy a Roland nagyon rosszul van és amint felszabadul a műtő meg kell őt operálni! Az egész shunt-öt ki kell cserélni. Szóval ki veszik a mostanit és a másik oldalára kap egy újat. Remegő kézzel alá írtam a papírokat, közben apa is feljött az Ádámmal a kocsiból! Aztán kiléptem az irodából és elszakadt a cérna, csak sírtam. Majd ránéztem Ádámra és tudtam össze kell szednem magam! Borzasztó nehéz volt! Ekkor szólt a nővérke, hogy most már bemehetek. A látvány szívfacsaró volt, inkább le sem írom! :(
Ádámunk mintha tudta volna, hogy most viselkednie kell. Egyszer sem hisztizett nagyon szépen elvolt. Evett - ivott - játszott - várakozott! Büszkék voltunk- vagyunk rá nagyon!
A műtét rendben lezajlott és a kritikus 4óra is letelt rendben. Este már ügyesen evett 130ml-t.
Reggel már eleresztett egy kósza mosolyt vizitnél, mikor apa bement hozzá délután beödémásodott.
De jobban volt. Ma reggelre már lement az ödémája és már elkezdett kifelé kommunikálni.
Igazi kis harcos, már alig várom, hogy újból magamhoz ölelhessem.