Minden értelemben egy borús szombatot tudhatunk magunk mögött! Rolcsikánk furcsa volt egész délután, az adagjait nem igazán ette meg, nyűgös volt ami később keserves - fájdalmas sírásba torkollott és ha nem sírt akkor egyből bealudt, mindezeket magas domborodó kutaccsal produkálta. Apa hívta a doktornénit, hogy mit tegyünk, nem mintha nem tudtuk volna, csak tudjon róla. Elkezdtünk hát készülődni, de már nagyon nem tetszett a kicsi manó viselkedése így mentőt hívtunk és egyben értesítettük a doktornőt is, hogy nem merjük bevállalni az utat. A doktornő pikk - pakk itt termett, ahogy az első mentő is, akik hamar távoztak, majd jött egy másik mentő, akinek az orvosával igyekezett vénát biztosítani a doktornőnk sajnos sikertelenül. Nem vártak (próbálkoztak) tovább útnak indultunk. Az utat végig aludta, majd a bejáratnál felébredt az én kicsi fiacskám, akinek már tisztább volt a tekintete! Gyorsan megnézte az ügyeletes doki, aki azonnal a CT-re küldte! Szerencsére a CT jó lett és már Roli és jobban érezte magát. Közben apa is felért és ő adta át a nővérkének, és láss csodát a kutacsa hirtelen beesett és a kedve is jobb volt, már mosolygott is. Az ügyeletes doki konzultált telefonon a főorvos asszonnyal és megbeszélték, hogy állítani kell a shunt-ön. 110-ről 80-ra csökkentették, ami lefordítva növelést jelent.
Megfigyelésre benntartják!
Hosszú - hosszú idő után egy tervezett barátnős - gyerkőcös napot tartottunk vasárnap.
Sajnos Rolcsi nélkül! Nagyon jól éreztem magam azt hiszem ez már rám fért.
(bár jobb lett volna ha a szombati nap vetette volna meg az árnyékát bennem)!
Köszönöm Kinga és persze a finom ebédet is!!!
Remélem hamarosan együtt lesz a brigád újra és megismételjük ezt a napot!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése