10

Ma voltunk az első hivatalos tanácsadáson! Már voltunk ugyan többször a doktornőnél, de mindig valami miatt! Most pedig csak méredzkedtünk!
A mérleg Ádámunk alatt pedig szépen kikerekedett! 10kg, a mi huncut kis ördögünk!
Rolcsink alatt is növekedtek a számok, ő jelenleg: 8940g és 76cm, lassan, de biztosan halad a mi kicsi manócskánk!

Mindennapok

Rács mögött!
Mivel többnyire egyedül vagyok a kis huligánokkal, ki kellett találni valamit, hogy legalább a hamijukat megtudjam csinálni anélkül, hogy egyik - másik a hideg kövön utánam kússzon - másszon!

Telnek múlnak a napok, mindig csinálunk ezt - azt, mégsem tudok mit írni! Játszunk, hintázunk, fejlesztünk, kirándulunk, sétálunk és van hogy hisztizünk!

(egyszer fent - egyszer lent)

Ha kirándulunk az, így néz ki: (Rolcsink végig kapaszkodott) :)

A játék is egyre jobban megy, íme:

Keresztelős szülinapi buli

Tegnap, azaz 2011. 09. 18-án a mi kis ikreink megkeresztelkedtek! (hamarabb szerettem volna, de ugye nálunk semmi sem egyszerű). Délelőtt jött a keresztmami jelölt, aki jól megdajkálta az éppen most aludni nem akaró manókat! (Mert persze, hogy most ki kell hagyniuk, máskor alszanak 1 - 1,5 órát, most pedig úgy gondolták elég lesz 10 - 15 perc is!)
Hát akkor felöltöztettem őket, összeszedtük a motyókat, mert a szertartás után a mamáéknál folytatódik a "buli"!
Jó hamar odaértünk a templom elé, (nem akartunk elkésni) így aztán meg várhattunk! Szépen lassan szállingózott a vendégsereg, majd nemsokára elkezdődött a keresztelő! Nem tartott sokáig, hamar végeztünk és a fiúk is jól bírták. Éhesek és álmosak voltak, de jól viselték! A templomból kilépve egy gyors csoport kép és már indultunk is a mamáékhoz! Ott a kejivel megetettük a fiúkat és letettem őket aludni. Hát persze, hogy ez sem volt egyszerű, mert valahogy semmi sem ízlett nekik és amikor végeztünk nagy nehezen, akkor meg aludni nem akartak, aztán csak sikerült, de volt hiszti közben. Nos ezek után jutottam át a vendégekhez. Ebéd után aztán jelezték páran, hogy mennének. Én meg ÓÓÓÓ ez így nem lesz jó, hiszen a doktor néninket is fel szeretnénk még köszönteni és ugye bár van egy hatalmas torta, amit szintén el kéne pusztítani! A fiúk még ekkor aludtak, de mivel a torta az az övéké, ezért ébresztő! Szerencsére nem sértődtek meg a srácok, pláne mikor meglátták a tortát, húúúú és még tapicskolhattak is benne... A torta után ajándék bontás. Volt sok meglepetés (nekem és apának is)! KÖSZÖNJÜK DOKTORNŐ! Valamint a mamáéknak is egy nagy köszi az autós ülésekért és minden másért, Józsinak, hogy sok- sok év után újra láthattam, Pirinek aki az ebéd körül oly sokat segített és mindenkinek a sok szép ajándékokért!

 KÖSZÖNJÜK SZÉPEN MINDENKINEK!

Első születésnap

A világ legnagyobb csodája egy kisbaba fejlődése, hát még kettőé, ahogy egy nyöszörgő, magatehetetlen kis csomagból öntudatos, egyre önállóbb, egyre értelmesebb baba válik röpke egy év leforgása alatt. A szülők, akik naponta látják a csöppséget a folyamatában szinte nem is érzékelik ezt a fejlődést, hiszen szinte naponta, hetente produkálnak valami újdonságot, fel sem tűnik, hogy mekkora léptekben haladnak. De ahogy elnéztük az első képeket, felvételeket, hirtelen rácsodálkoztunk, mi lett a mi kis törpéinkből. Akik két teljes hónapon át feküdtek magatehetetlenül ki - ki a saját inkubátorában és küzdöttek. Küzdöttek az életben maradásért, azért hogy részesei legyenek egy számukra még ismeretlen világnak! A sok kín, fájdalom és szenvedés amit már ekkor át kellett, hogy éljenek és éljünk "Mi" is velük együtt leírhatatlan! Majd szépen lassan hozzá szoktak az "otthoni" légkörhöz, a család melegéhez, szeretetéhez! Az első szülinapjukat itthon meghitt négyesben ünnepeltük meg elsősorban! (majd a hétvégén a mamáéknál folytatjuk!) Már napok óta olyan izgatott voltam, folyamatosan pörögtek a képek és az élmények a születésüktől fogva a fejemben, este lefekvés előtt, pedig apával nosztalgiáztunk menetrendszerűen! :D

Alig vártam már, hogy apa megjöjjön a melóból és felköszöntsük a mi kis bogyóinkat, akiknek nagyon bejött a feldíszített ajtó! Aztán oda ültettük őket és átadtuk nekik az ajándékokat, tetszett nekik a sok színes doboz. Kaptak 1 - 1 szelet tortát gyertyával, amit Rolcsi szépen csendben bámult is, Ádámunk pedig arra is lecsapott volna! Ezek után következett az ajándék bontás. Ádám egyből el is foglalta magát az új szerzeményekkel, míg Roland kisebb hisztibe kezdett, hogy nem találta a csörgős színes papírokat, így hát megkapta! :)

"1 éves" kontrollok

Ezen a héten elkezdődtek az 1 éves kontrollok! Először a Péterfy kórházban jártunk koraszülött vizsgálaton, a Horváth doktornőnél! (Sajnos ő most nézte meg a fiúkat utoljára, mert lassan bekopogtat hozzá is a gólya). Szeretünk ide jönni, hiszen nem unatkozunk a folyosón, ugyan is sorban jönnek az ápolók, nővérek akik mindig megcsodálják a mi nagy fiainkat és ha van pár percük beszélgetünk is egy keveset! Roland végig dumálta a vizsgálatot, míg Ádám egyfolytában brrrr-ügetet! Minden rendben van legközelebb 3 hónap múlva kell jönni és az is meglehet, hogy utoljára! Éjjel egy kicsit megijedtünk, mert úgy vettük észre, hogy Rolcsink fül mögötti shunt szára (kissé) duzzadt! Mivel aludt tüneteket nem észleltünk, de apa felhívta az Oiti-t ahol mondták lehet el van szakadva a szár, vagy csak állítani kell, de a legjobb az lenne, ha bevinnénk és ott majd megnézik! Hát bevittük, bár továbbra sem vettünk észre rajta más tünetet (szerencsére). Az Oitib-en aztán megvizsgálták és megnyugtattak, hogy nincs semmi baj, de hagyjuk bent hogy megfigyelhessék! Hát nem hagytuk! Reggel aztán indultunk Fejlődésneurológiára, ahol most a gyógytornász nézte meg őket. Ádám teljesen rendben van, szépen fejlődik (ezt mi is tudjuk, hiszen már kapaszkodva fel áll :) ) Rolcsival sincs baj, csupán a műtétek egy kicsit vissza fogták. Azt tanácsolták, hogy hintáztassuk és térdeltessük! Más teendő nincs, mert tényleg nagyon ügyes - figyelmes! Levezetésként pedig elmentünk a keriékhez egy kicsit, itt megették az uzsit, mi pedig az ebédet egy kis játék, rövid beszélgetés és jöttünk is haza!

Szuri

Péntek délután megkapta a 4hónapos oltását végre a mi kis Rolandunk! Nagyon ügyes volt alig sírt, inkább dumált!
Másnap reggel telefonáltam a mamának, hogy kicsit babázzanak ma, mert kutyául érzem magam, mivel az éjjel rosszul voltam, ment a hasam és hánytam - ez olyan szinten legyengített, hogy reggel alig bírtan el a cumit! Mire ide ért a mama jól belázasodott a kicsi Rolcsi! Egy cseppet sem voltam nyugodt!  Délben hívott is a mama, hogy hiába a gyógyszer és a hűtőfürdő nem megy lejjebb a láza. Beszéltünk a doktornővel, így kapott még egy hűtőfürdőt és lassan megindult lefele a láza! Délután 17 óra körül ment a doktornő és megnézte a törpikénket, aki addigra már jól volt! Este hozta őket a mama vissza. Szerencsére én is jobban voltam már, de azért még megkértem anyumat, hogy fürdesse meg Ádámot. Aztán vacsiztak a srácok és elmentek aludni, mivel a mami jól kifárasztotta őket, hamar elaludtak! Köszönjük mama a segítséget!!!