Első születésnap

A világ legnagyobb csodája egy kisbaba fejlődése, hát még kettőé, ahogy egy nyöszörgő, magatehetetlen kis csomagból öntudatos, egyre önállóbb, egyre értelmesebb baba válik röpke egy év leforgása alatt. A szülők, akik naponta látják a csöppséget a folyamatában szinte nem is érzékelik ezt a fejlődést, hiszen szinte naponta, hetente produkálnak valami újdonságot, fel sem tűnik, hogy mekkora léptekben haladnak. De ahogy elnéztük az első képeket, felvételeket, hirtelen rácsodálkoztunk, mi lett a mi kis törpéinkből. Akik két teljes hónapon át feküdtek magatehetetlenül ki - ki a saját inkubátorában és küzdöttek. Küzdöttek az életben maradásért, azért hogy részesei legyenek egy számukra még ismeretlen világnak! A sok kín, fájdalom és szenvedés amit már ekkor át kellett, hogy éljenek és éljünk "Mi" is velük együtt leírhatatlan! Majd szépen lassan hozzá szoktak az "otthoni" légkörhöz, a család melegéhez, szeretetéhez! Az első szülinapjukat itthon meghitt négyesben ünnepeltük meg elsősorban! (majd a hétvégén a mamáéknál folytatjuk!) Már napok óta olyan izgatott voltam, folyamatosan pörögtek a képek és az élmények a születésüktől fogva a fejemben, este lefekvés előtt, pedig apával nosztalgiáztunk menetrendszerűen! :D

Alig vártam már, hogy apa megjöjjön a melóból és felköszöntsük a mi kis bogyóinkat, akiknek nagyon bejött a feldíszített ajtó! Aztán oda ültettük őket és átadtuk nekik az ajándékokat, tetszett nekik a sok színes doboz. Kaptak 1 - 1 szelet tortát gyertyával, amit Rolcsi szépen csendben bámult is, Ádámunk pedig arra is lecsapott volna! Ezek után következett az ajándék bontás. Ádám egyből el is foglalta magát az új szerzeményekkel, míg Roland kisebb hisztibe kezdett, hogy nem találta a csörgős színes papírokat, így hát megkapta! :)