Tudta, hogy itt milyen "JÓ" gyerekek laknak! :) Volt ám megilletődés, rendesen, de a verset szépen sorban elmondták mind a ketten és még beszéltek is a nagy szakállúval egy kicsit!
2013. december 7., szombat
Mikulás
A Mikulás bácsi nem csak az oviba látogatott el. Hozzánk is eljött! :)
Tudta, hogy itt milyen "JÓ" gyerekek laknak! :) Volt ám megilletődés, rendesen, de a verset szépen sorban elmondták mind a ketten és még beszéltek is a nagy szakállúval egy kicsit!
Tudta, hogy itt milyen "JÓ" gyerekek laknak! :) Volt ám megilletődés, rendesen, de a verset szépen sorban elmondták mind a ketten és még beszéltek is a nagy szakállúval egy kicsit!
2013. december 6., péntek
Nem ment könnyen
Mármint az hogy visszatérjenek az oviba. A lázas torokfájós projektből kilépve jött a hurutos köhögés ami alig akart elmúlni,
de szerencsére mire Télapó bácsi elérte kedves óvodánkat már alig-alig köhintettek egyet - egyet
így elmentünk, hogy egy szép verssel gazdagítsuk a piros ruhást.
Télapóka öreg bácsi,
hóhegyeken éldegél.
Hóból van a palotája,
kilenc tornya égig ér.
Miklós-napkor minden évben
tele tömi puttonyát,
mézes-mázos ajándékkal
szánkázik az úton át.
2013. november 27., szerda
Megint láz
Csak, mert olyan régen történt! Múlt hétfőn Ádámunknak elkezdett csurdogálni az orra, majd két nap múlva a Rolandé is.
Ezt sikeresen lekezeltük, 2 nap múlva nyoma sem volt orrfolyásnak. A biztonság kedvéért azért csütörtökön és pénteken nem vittem oviba őket. Szombaton aztán Ádámunk magas lázzal ébredt. Bágyadt is volt és délutánra erős fejfájás kínozta, ettől kicsit megijedtünk, mert ez "újdonság" volt. A száját is fájlalta, egyfolytában azt mondogatta, hogy megütötte, de nem..... apró piros pöttyök és hólyagocskákkal volt tele a szája - torka. Emiatt nem is tudott - akart és nem is evett és inni is csak keveset,
majd megkapta a bűvös ecsetelőt és visszatért, :) szerencsére egy kicsit fogyott is ezalatt a röpke 4 nap alatt majdnem 1 kg-ot.
Rolcsink is belázasodott, sőt csinált olyat is, hogy fél óra alatt a 37,5° -ről 39,5° -ra ment fel a hője. Elkapta ezt a torok fertőzést is, de szerencsére Őt nem viselte meg annyira, kicsit bágyadt volt és sírdogálós, de legalább evett - ivott, jól működött! :)
Remélem most már vége és hétfőtől ismét ovi, mondjuk már egész jól verekednek, civakodnak mialatt itt irkálok,
tehát ez már javuló tendencia. :)
Jajj és a lényeg, reggel Rolcsi azt mondta: Anya, már úgy hiányzik a Petra.
Szóval alig várja a hétfőt Ő is, hogy újra láthassa a kis csoport társ - nőjét! :)
Ezt sikeresen lekezeltük, 2 nap múlva nyoma sem volt orrfolyásnak. A biztonság kedvéért azért csütörtökön és pénteken nem vittem oviba őket. Szombaton aztán Ádámunk magas lázzal ébredt. Bágyadt is volt és délutánra erős fejfájás kínozta, ettől kicsit megijedtünk, mert ez "újdonság" volt. A száját is fájlalta, egyfolytában azt mondogatta, hogy megütötte, de nem..... apró piros pöttyök és hólyagocskákkal volt tele a szája - torka. Emiatt nem is tudott - akart és nem is evett és inni is csak keveset,
majd megkapta a bűvös ecsetelőt és visszatért, :) szerencsére egy kicsit fogyott is ezalatt a röpke 4 nap alatt majdnem 1 kg-ot.
Rolcsink is belázasodott, sőt csinált olyat is, hogy fél óra alatt a 37,5° -ről 39,5° -ra ment fel a hője. Elkapta ezt a torok fertőzést is, de szerencsére Őt nem viselte meg annyira, kicsit bágyadt volt és sírdogálós, de legalább evett - ivott, jól működött! :)
Remélem most már vége és hétfőtől ismét ovi, mondjuk már egész jól verekednek, civakodnak mialatt itt irkálok,
tehát ez már javuló tendencia. :)
Jajj és a lényeg, reggel Rolcsi azt mondta: Anya, már úgy hiányzik a Petra.
Szóval alig várja a hétfőt Ő is, hogy újra láthassa a kis csoport társ - nőjét! :)
2013. november 22., péntek
Visszatérés
Mármint az oviba 2,5 hét után. Nos az első nap katasztrófa volt, kezdve az elválással most volt először az a kézből kitépős, anya rohanjon ki gyorsan, mindez persze Ádámunknál. A nap folyamán többször pityergett és ezt látva a Rolcsi is olykor-olykor könnyeket hullajtott. A második nap már viszonylag könnyebb volt az elválás, és napközben sem volt annyi sírás. Szerdád, pedig már puszit is elfelejtettek nekem adni bemenetelnél, annyira siettek befelé. :)
Megvolt az ELSŐ buszos élménye is a srácoknak, hiszen egyik nap kirándultak egyet a csoporttal.
Megvolt az ELSŐ buszos élménye is a srácoknak, hiszen egyik nap kirándultak egyet a csoporttal.
A képeket elnézve élvezték, bár ez a buszozás első néhány pillanata nem jött be nekik, de hallottak alapján nem volt gond. Aztán volt OVI BULI is születésnapját tartotta az Angyalkert óvoda, volt sok-sok lufi, előadás, tánc, torta..... Ez is nagyon tetszett a fiúknak, néhány napig szinte csak erről beszéltek!
2013. október 28., hétfő
Itt van az ősz, itt van újra
Szerencsére a lázas állapot elmúltával, szinte azonnal elmúlt a torok fájás is, amiből szerintem nem is vettek észre semmit,
mert a láz teljesen kimerítette őket. Most őszi szünet van az oviban, így itthon maradnak a srácok, bár alig győzőm lefoglalni őket, de szerencsére az idő kedvező, így sokat vagyunk kint.
Kint, pedig csoda történt, Rolcsink gondolt egyet felpattant a futó bringára és már száguldozott is.
Eddig ment vele pár lépést és közölte nem jó a bicikli, mert eldől, nem érezte magát olyan biztonságban, mint a kis motorján,
most meg versenyez a Tesóval.
Ádám pedig sokat változott. Az elmúlt néhány napban nagyon szemre tűnő ez a változás. Olyan nagyfiús!
Az ajtón lévő biztonsági rácsot, simán kinyitja, de nem megy ki, csak ha megkérdezi szabad-e, kimehet-e! Egyre több mindenre kérdez rá. A kis szobájukban eddig csak aludtak, most megkérdezi: Anya átmehetek a másik szobába játszani? vagy felvehetem ezt a cipőt? szívesen játszik a nemrég kapott rendőr állomással és rakosgatja az embereket, állatokat, kocsikat addig, míg öcsi nem jön és fel nem rúgja.
Rolcsi inkább leül rajzolni, színezni, habár ő is szívesen autózik, mostanában hamar megunja.
Viszont az unokatesómtól kapott egérkéhez nagyon ragaszkodik, eddig mindegy volt melyik plüsshöz bújik oda, most csak az egérke, még a wc-re (bili-re) is magával viszi, az udvarra is ki kell vinni, hogy pár másodpercig sétáljon vele, :) ha eszik őt is le kell ültetnie maga mellé, hogy ne legyen egyedül!
Valamint hódít nálunk a Tom és Jerry ez az egyetlen mese amit végig néznek, akár 3-4 részt is egymás után.
Ezeket nem nézik végig, de szeretik: Szirénázó szupercsapat, Tűzoltó Sam, George a majom, Csipp-csupp csodák, Peppa malac, Charley mackó.
mert a láz teljesen kimerítette őket. Most őszi szünet van az oviban, így itthon maradnak a srácok, bár alig győzőm lefoglalni őket, de szerencsére az idő kedvező, így sokat vagyunk kint.
Kint, pedig csoda történt, Rolcsink gondolt egyet felpattant a futó bringára és már száguldozott is.
Eddig ment vele pár lépést és közölte nem jó a bicikli, mert eldől, nem érezte magát olyan biztonságban, mint a kis motorján,
most meg versenyez a Tesóval.
Ádám pedig sokat változott. Az elmúlt néhány napban nagyon szemre tűnő ez a változás. Olyan nagyfiús!
Az ajtón lévő biztonsági rácsot, simán kinyitja, de nem megy ki, csak ha megkérdezi szabad-e, kimehet-e! Egyre több mindenre kérdez rá. A kis szobájukban eddig csak aludtak, most megkérdezi: Anya átmehetek a másik szobába játszani? vagy felvehetem ezt a cipőt? szívesen játszik a nemrég kapott rendőr állomással és rakosgatja az embereket, állatokat, kocsikat addig, míg öcsi nem jön és fel nem rúgja.
Rolcsi inkább leül rajzolni, színezni, habár ő is szívesen autózik, mostanában hamar megunja.
Viszont az unokatesómtól kapott egérkéhez nagyon ragaszkodik, eddig mindegy volt melyik plüsshöz bújik oda, most csak az egérke, még a wc-re (bili-re) is magával viszi, az udvarra is ki kell vinni, hogy pár másodpercig sétáljon vele, :) ha eszik őt is le kell ültetnie maga mellé, hogy ne legyen egyedül!
Valamint hódít nálunk a Tom és Jerry ez az egyetlen mese amit végig néznek, akár 3-4 részt is egymás után.
Ezeket nem nézik végig, de szeretik: Szirénázó szupercsapat, Tűzoltó Sam, George a majom, Csipp-csupp csodák, Peppa malac, Charley mackó.
2013. október 22., kedd
Láz, láz, láz
Szerda éjjel, csütörtök hajnalban arra ébredtem, hogy Rolandunk nyugtalanul sír. Mint kiderült nem véletlenül amint kihoztam a szobából öklendezett, hányt, de csak "nyákot" kissé meleg is volt 38,2. Mivel a helyzet nem igazán javult Nála, délelőtt szóltam a mamának, hogy jó lenne ha Ádámot elvinné magukhoz pár napra. Egész nap nem ment le a láza maradt a 38.2,
este elmentünk a dr. néninkhez, ahol végre láss csodát lement a láza - ilyenek ezek a rendelők - elkezdődött nála egy vírus fertőzés. Éjszakára természetesen ismét jól belázasodott, de sikerült levinni. A péntek délelőtt nyugis volt, nem volt láza, de még csak hőemelkedése sem, ezért elmentünk sétálni egy picit - ez kb. 20 perc lehetett. Haza jöttünk én tettem - vettem, Rolcsi rajzolgatott, majd azt vettem észre, hogy ugrál a széken, persze nem is ugrált hanem hidegrázása volt, az ujja végei és a szája elkékült, bőre teljesen márványozott. Megfogtam a fejét, tűz forró, mértem 39,5. Gyorsan lázcsillapító + hűtőfürdő.
Aztán szóltam apának, aki szólt az ügyeletre, akik mentőt küldtek, addigra jól kihányta magát. Teendőjük a mentősöknek nem volt, mert már elláttam. Az esztergomi csoda kórházba vitt a szirénázó kisautó. Rolandnál különösen veszélyes a hosszan tartó magas láz a shunt-je miatt. Szerencsére gyermek barát brigád fogadott, kedvesen beszéltek HOZZÁM és a Rolcsihoz is.
Megindult lefele a láza, neurológiai probléma nincs, haza küldtek, de ha még egyszer magas láza van és társul hozzá levertség, aluszékonyság..... mennyünk vissza. Közben anyu hívott, hogy Ádi tiszta takony és 38,3. Kértem maradjon még ott ha, nem lesz komolyabb. Szombat délután azonban Rolcsinál megint magas láz, bementünk hát vele, DE most nem voltak valami emberségesek. Nem értették miért megyünk oda be. Meg akarták nekem magyarázni, hogy én nem beszéltem a dr nőnkkel, mert ők sem érik el, én biztos mással beszéltem stb.... Torka nagyon csúnya, tüszős, írtak neki antibiotikumot. Este még volt magas láza, de egész jól viselte, végig mosolyogta. Vasárnap hajnali 4-kor hív a mama, hogy Ádám 39,5 hűtőfürdő + lázcsillapító, reggel hozza majd.
Délelőtt annyira örültek egymásnak, hogy elmondani nem lehet, a délutáni szunyókálás is nehezen ment. Aztán jött az este és Ádámunk tüzes kis teste, 39,5 hűtőfürdő + lázcsillapító, hányt is egy keveset és csak apa ölelő karjaiban érezte jobban magát, sajnos a láza nem akaródzott lejjebb menni hiába telt el a lázcsillapítás óta lassan 2 óra. Így újabb dózist kapott. Ami aztán lassan hatott. Hétfőn reggel megnézte őket a csoda doktor nénink aki megállapította, hogy Ádám torka rosszabb állapotban van mint a Rolcsié így ő is kap antibiotikumot csak egy kicsit erősebbet. Aztán délben is és este is 39,1 volt a hője Ádámnak, de sokkal jobban viselte ő is már így sokadjára. Ma hajnalban is 38,8 délben pedig 39.
Remélem este lesz az utolsó (azt sem bánnám, ha nem lenne több) és vége....... kezdek kimerülni asszem.
Azért mennyire máshogy jön ki rajtuk a láz,
míg Rolcsi bőre márványos lesz és az ujja végei + szája elkékül,
addig Ádám vörös, mint a rák, a szeme alja pedig fekete.
este elmentünk a dr. néninkhez, ahol végre láss csodát lement a láza - ilyenek ezek a rendelők - elkezdődött nála egy vírus fertőzés. Éjszakára természetesen ismét jól belázasodott, de sikerült levinni. A péntek délelőtt nyugis volt, nem volt láza, de még csak hőemelkedése sem, ezért elmentünk sétálni egy picit - ez kb. 20 perc lehetett. Haza jöttünk én tettem - vettem, Rolcsi rajzolgatott, majd azt vettem észre, hogy ugrál a széken, persze nem is ugrált hanem hidegrázása volt, az ujja végei és a szája elkékült, bőre teljesen márványozott. Megfogtam a fejét, tűz forró, mértem 39,5. Gyorsan lázcsillapító + hűtőfürdő.
Aztán szóltam apának, aki szólt az ügyeletre, akik mentőt küldtek, addigra jól kihányta magát. Teendőjük a mentősöknek nem volt, mert már elláttam. Az esztergomi csoda kórházba vitt a szirénázó kisautó. Rolandnál különösen veszélyes a hosszan tartó magas láz a shunt-je miatt. Szerencsére gyermek barát brigád fogadott, kedvesen beszéltek HOZZÁM és a Rolcsihoz is.
Megindult lefele a láza, neurológiai probléma nincs, haza küldtek, de ha még egyszer magas láza van és társul hozzá levertség, aluszékonyság..... mennyünk vissza. Közben anyu hívott, hogy Ádi tiszta takony és 38,3. Kértem maradjon még ott ha, nem lesz komolyabb. Szombat délután azonban Rolcsinál megint magas láz, bementünk hát vele, DE most nem voltak valami emberségesek. Nem értették miért megyünk oda be. Meg akarták nekem magyarázni, hogy én nem beszéltem a dr nőnkkel, mert ők sem érik el, én biztos mással beszéltem stb.... Torka nagyon csúnya, tüszős, írtak neki antibiotikumot. Este még volt magas láza, de egész jól viselte, végig mosolyogta. Vasárnap hajnali 4-kor hív a mama, hogy Ádám 39,5 hűtőfürdő + lázcsillapító, reggel hozza majd.
Délelőtt annyira örültek egymásnak, hogy elmondani nem lehet, a délutáni szunyókálás is nehezen ment. Aztán jött az este és Ádámunk tüzes kis teste, 39,5 hűtőfürdő + lázcsillapító, hányt is egy keveset és csak apa ölelő karjaiban érezte jobban magát, sajnos a láza nem akaródzott lejjebb menni hiába telt el a lázcsillapítás óta lassan 2 óra. Így újabb dózist kapott. Ami aztán lassan hatott. Hétfőn reggel megnézte őket a csoda doktor nénink aki megállapította, hogy Ádám torka rosszabb állapotban van mint a Rolcsié így ő is kap antibiotikumot csak egy kicsit erősebbet. Aztán délben is és este is 39,1 volt a hője Ádámnak, de sokkal jobban viselte ő is már így sokadjára. Ma hajnalban is 38,8 délben pedig 39.
Remélem este lesz az utolsó (azt sem bánnám, ha nem lenne több) és vége....... kezdek kimerülni asszem.
Azért mennyire máshogy jön ki rajtuk a láz,
míg Rolcsi bőre márványos lesz és az ujja végei + szája elkékül,
addig Ádám vörös, mint a rák, a szeme alja pedig fekete.
2013. október 11., péntek
Státusz meg ami kell
Meg volt a születésnap és most közeledik az év vége. Így tehát elérkezett a kontrollok időszaka. Először a 3 éves státusz vizsgálat a védő néninél, majd a házi orvosnál. Semmi extra nem történt, mértek - kérdeztek - felírtak.
Ma kardiológiai vizsgálat volt a Rókus kórházban. Ádámnál is és Rolandnál is maradt a szívzörej, de egyenlőre teendő nincs, volt vizsgálat és ultrahang is. Ádámnál kellett egy EKG is mivel, mostanában "csak úgy" a normálistól eltérően elkezd szaporán verni szíve. Szerencsére a görbéje tökéletes volt, de amint észleljük a szapora szívverést azonnal fel kell keresnünk a legközelebbi olyan rendelőt ahol tudnak görbét készíteni.
Az utazás alkalmával, pedig kiderült, hogy Rolandunk továbbra sem bírja a hosszan tartó kocsikázást. Bár most nem az oda úton hanem haza felé lett rosszul, miután "kijött ami ki kívánkozott" egy kis séta után inkább aludt egyet hazáig!
Ma kardiológiai vizsgálat volt a Rókus kórházban. Ádámnál is és Rolandnál is maradt a szívzörej, de egyenlőre teendő nincs, volt vizsgálat és ultrahang is. Ádámnál kellett egy EKG is mivel, mostanában "csak úgy" a normálistól eltérően elkezd szaporán verni szíve. Szerencsére a görbéje tökéletes volt, de amint észleljük a szapora szívverést azonnal fel kell keresnünk a legközelebbi olyan rendelőt ahol tudnak görbét készíteni.
Az utazás alkalmával, pedig kiderült, hogy Rolandunk továbbra sem bírja a hosszan tartó kocsikázást. Bár most nem az oda úton hanem haza felé lett rosszul, miután "kijött ami ki kívánkozott" egy kis séta után inkább aludt egyet hazáig!
2013. szeptember 16., hétfő
Hááároooommm
Már megint törnek elő az emlékek, most éppen ezek járnak a fejemben:
Ikreink születettek ráadásul hamarabb a kelleténél és mindenki csak sajnálkozott, fejét csóválta! Nem kaptunk szép képeslapot, babaköszöntőt, sem gratulációs sms-eket (tisztelet annak a maroknyi embernek) semmit, mintha nem történt volna semmi, pedig "Ők" a két kis manó igen is vannak. Nem hívtunk át magunkhoz barátokat, már ha maradtak abban a nehéz időben, mert Ők úgy gondolták, jobb az úgy ha nem beszélnek róla és nem zaklatják a családot jelenlétükkel. Pedig milyen jó lett volna...... csak egy kicsit beszélni egy pillanatig másra gondolni és nem a telefont várni, hogy mikor mi történik, velük, Velük.
Akinek koraszülött kisbabája van bizonyos dolgokat nem tapasztalt még meg, de másokat, sokkal súlyosabbakat viszont nagyon is. Nem lehet összehasonlítani egy 34. hétre született babát egy 23-30. hétre született babával, mint ahogy két "húszon akárhányadik" hétre érkezettet. Olyan dolgok okoznak örömöt, ami egy időre született kisbaba szüleinek természetes. Például, az, hogy megérinthettem, hogy 1,5 hónap után kivették Ádámot nekem az inkubátorból és magamhoz ölelhettem, (Rolandot több mint 2 hónap után foghattam meg - apa ezekre az ölelésekre 3 hónapot várt) hogy kicserélhettem a pelenkáját, hogy megpróbálhattam megetetni, hogy elérte ez 1 kilót, a 1,5 kilót, hogy ruhában van vagy éppen megemésztett 1-2 ml anyatejet és hogy ma végre stabil és nincs kritikus állapotban. Ma is tisztán érzem a fertőtlenítő illatát és hallom a PIC-en lévő csipogásokat, szirénát, magam előtt látom a rengetek inkubátort, bennük a kis apróságokat akik alig látszódnak ki a rengeteg cső alól. Ezek az emlékek soha nem fognak elmúlni, elkopni! Olyan sok mindent tudnék ide írni, hogy mit éreztem, éreztünk akkor, de most nem teszem, mert fáj.....
Lássuk inkább hol tartunk most:
Önállóság: öltözködés szempontjából egyre ügyesebbek, a póló (trikó) kivételével mindent le tudnak venni. A felvétel még macerás. Egyre kevesebbszer tévesztik el, hogy melyik papucs melyik lábra kerül.
Evés: Levesfüggő mind a kettő. Tökmindegy, csak jó sűrű legyen:) Nagy mennyiségeket megesznek belőle, így a másodikat általában jóval szolidabban fogyasztják, ha fogyasztják. Még mindig nagyon szeretik a paradicsomos dolgokat és a halat, spenótot is szívesen megeszik. A hús még mindig nem kedvenc, de fasírt az jöhet.
Kedvenc játék: továbbra is tombol az autó imádat, valamint az építkezés. Mind a ketten szeretnek rajzolni és Ádám az utóbbi időben nagyon aprólékosan kidolgozott műveket tár elém, ahol már több minden felismerhető. Roland egyenlőre csak motor, míg Ádám szívesen száguldozik a futóbicóval, valamint nagyon szeretnek mondókázni, énekelni, táncolni.
Nyáron szinte az egyik napról a másikra lettek szobatiszták nappalra, de rövid időn belül az éjszakával sem volt gond, bár néha--néha vannak balesetek itt-ott, de igyekeznek. Van , hogy itthon egyáltalán nincs bibi ezzel csak az oviban, de majd csak belejönnek ebbe is! :)
Méreteket tekintve: Ádám: 14,5 kg és 97 cm (25-26-os lábbal) Roland: 11,5 kg és 95 cm (24-es lábbal)
Ikreink születettek ráadásul hamarabb a kelleténél és mindenki csak sajnálkozott, fejét csóválta! Nem kaptunk szép képeslapot, babaköszöntőt, sem gratulációs sms-eket (tisztelet annak a maroknyi embernek) semmit, mintha nem történt volna semmi, pedig "Ők" a két kis manó igen is vannak. Nem hívtunk át magunkhoz barátokat, már ha maradtak abban a nehéz időben, mert Ők úgy gondolták, jobb az úgy ha nem beszélnek róla és nem zaklatják a családot jelenlétükkel. Pedig milyen jó lett volna...... csak egy kicsit beszélni egy pillanatig másra gondolni és nem a telefont várni, hogy mikor mi történik, velük, Velük.
Akinek koraszülött kisbabája van bizonyos dolgokat nem tapasztalt még meg, de másokat, sokkal súlyosabbakat viszont nagyon is. Nem lehet összehasonlítani egy 34. hétre született babát egy 23-30. hétre született babával, mint ahogy két "húszon akárhányadik" hétre érkezettet. Olyan dolgok okoznak örömöt, ami egy időre született kisbaba szüleinek természetes. Például, az, hogy megérinthettem, hogy 1,5 hónap után kivették Ádámot nekem az inkubátorból és magamhoz ölelhettem, (Rolandot több mint 2 hónap után foghattam meg - apa ezekre az ölelésekre 3 hónapot várt) hogy kicserélhettem a pelenkáját, hogy megpróbálhattam megetetni, hogy elérte ez 1 kilót, a 1,5 kilót, hogy ruhában van vagy éppen megemésztett 1-2 ml anyatejet és hogy ma végre stabil és nincs kritikus állapotban. Ma is tisztán érzem a fertőtlenítő illatát és hallom a PIC-en lévő csipogásokat, szirénát, magam előtt látom a rengetek inkubátort, bennük a kis apróságokat akik alig látszódnak ki a rengeteg cső alól. Ezek az emlékek soha nem fognak elmúlni, elkopni! Olyan sok mindent tudnék ide írni, hogy mit éreztem, éreztünk akkor, de most nem teszem, mert fáj.....
Lássuk inkább hol tartunk most:
Önállóság: öltözködés szempontjából egyre ügyesebbek, a póló (trikó) kivételével mindent le tudnak venni. A felvétel még macerás. Egyre kevesebbszer tévesztik el, hogy melyik papucs melyik lábra kerül.
Evés: Levesfüggő mind a kettő. Tökmindegy, csak jó sűrű legyen:) Nagy mennyiségeket megesznek belőle, így a másodikat általában jóval szolidabban fogyasztják, ha fogyasztják. Még mindig nagyon szeretik a paradicsomos dolgokat és a halat, spenótot is szívesen megeszik. A hús még mindig nem kedvenc, de fasírt az jöhet.
Kedvenc játék: továbbra is tombol az autó imádat, valamint az építkezés. Mind a ketten szeretnek rajzolni és Ádám az utóbbi időben nagyon aprólékosan kidolgozott műveket tár elém, ahol már több minden felismerhető. Roland egyenlőre csak motor, míg Ádám szívesen száguldozik a futóbicóval, valamint nagyon szeretnek mondókázni, énekelni, táncolni.
Nyáron szinte az egyik napról a másikra lettek szobatiszták nappalra, de rövid időn belül az éjszakával sem volt gond, bár néha--néha vannak balesetek itt-ott, de igyekeznek. Van , hogy itthon egyáltalán nincs bibi ezzel csak az oviban, de majd csak belejönnek ebbe is! :)
Méreteket tekintve: Ádám: 14,5 kg és 97 cm (25-26-os lábbal) Roland: 11,5 kg és 95 cm (24-es lábbal)
2013. szeptember 5., csütörtök
Megkezdtük az ovit!!!!
Szeptember másodikán a takonykórból még nem teljesen felépülve, de annál nagyobb lelkesedéssel vágtunk neki egy új fejezetnek, aminek címe: OVI. Szóval, hétfőn reggel 9-re mentünk egy pár motyóval, mert két gyerek plusz az összes tisztasági csomag, ágynemű, stb... egyszerre nehéz lett volna, tehát csak apránként (hátizsákonként) :). Az első napon kb délig voltunk, én is ott voltam, bár nem nagyon igényelték jelenlétemet. Manócskáim egyébként egy már tavaly elindult csoportba kerültek a pillangóba, két nagyon kedves óvónénink van és természetesen a keresztfiam anyukája Enikő akit már jól ismernek a fiúk, nagyon szeretik - megbíznak benne! Ádám jele a kulcs, Rolandomé pedig süni! Kedden és szerdán aztán nem mentünk, mert egy újabb taknyos hullám kapta el leginkább Rolcsinkat, de szerencsére hamar átesett rajta, így ma (csütörtökön) újra mentünk. Egyenlőre nagy lelkesedéssel, de remélem hogy ez így is marad. Egy gyors cipő csere után aztán úgy döntöttünk Veronika nénivel, hogy én nem kellek oda. Így kisétáltam (anyukámmal, aki segített bevinni a többi motyót) az óvodából, ahol aztán csak kicsordult egy pár öröm könnycsepp! 11 óra felé mentem értük és rám se hederítettek, tovább játszottak az udvaron. Fél óra elteltével aztán nagy nehezen összeszedtem a bandát és indultunk haza. (nem nagyon akaróztak, de én nyertem) :)
2013. augusztus 30., péntek
Ritkábban, de itt vagyok
Most látom csak, hogy elhanyagoltam a blogozást! Annyi mentségem legyen, hogy alig történt valami leírandó! Szerencsére a fiúk nagyon gyorsan megszokták a bili témát, amikor pedig csavargunk jöhet a virág locsolás! Éjszaka sincs már pelus (elég régóta) ha van is baleset inkább Ádámunknál, de nem vészes!
Az éves szemészeti vizsgálatra eddig sajnos nem jutottunk el, mert sajnos éppen az előírt időpont előtt egy nappal adta meg magát a kocsi, szerencsére azóta meggyógyult csak az időpont az amit nem olyan egyszerű szerezni!
Kiderült, hogy Rolcsi shunt-je tartós betegségnek számítOTT, egészen 2013 április 01-ig ugyanis akkor megszüntették, olyan jó, hogy ezt utólag közlik az emberrel, természetesen visszamenőleg senki nem kap semmit, pedig milyen jól jött volna a támogatás főleg a kezdeti időszakban. Ez van, természetesen csatlakozunk a panaszt tevőkhöz, de ki tudja mikor lesz valami belőle!
Egyébként borzasztóan várjuk az ovit! Nagy nehezen sikerült beszélnem a héten a leendő óvó néninkkel, aki nagyon szimpatikus, kedves volt, csak én borzasztó ideges voltam ugyan is a dédi vigyázott a gyerekekre (persze pont aznap volt egy kis vihar is- dédi meg hát elég parás), de a lényeges dolgokat szerintem megbeszéltük a többit meg majd folyamatában.
Az ovis motyó már szinte teljes, egy -két apróság kell még! Azért ha az ember fia- lánya egyszerre két gyermeket indít útnak, jelen esetben oviba - hát nem két forint és ez még "csak" ovi! A srácok nagyon mennének már, kíváncsi vagyok meddig tart ez a sóvárgás.
Én meg ..... még fel sem fogtam szinte, hogy már itt tartunk!
Az éves szemészeti vizsgálatra eddig sajnos nem jutottunk el, mert sajnos éppen az előírt időpont előtt egy nappal adta meg magát a kocsi, szerencsére azóta meggyógyult csak az időpont az amit nem olyan egyszerű szerezni!
Kiderült, hogy Rolcsi shunt-je tartós betegségnek számítOTT, egészen 2013 április 01-ig ugyanis akkor megszüntették, olyan jó, hogy ezt utólag közlik az emberrel, természetesen visszamenőleg senki nem kap semmit, pedig milyen jól jött volna a támogatás főleg a kezdeti időszakban. Ez van, természetesen csatlakozunk a panaszt tevőkhöz, de ki tudja mikor lesz valami belőle!
Egyébként borzasztóan várjuk az ovit! Nagy nehezen sikerült beszélnem a héten a leendő óvó néninkkel, aki nagyon szimpatikus, kedves volt, csak én borzasztó ideges voltam ugyan is a dédi vigyázott a gyerekekre (persze pont aznap volt egy kis vihar is- dédi meg hát elég parás), de a lényeges dolgokat szerintem megbeszéltük a többit meg majd folyamatában.
Az ovis motyó már szinte teljes, egy -két apróság kell még! Azért ha az ember fia- lánya egyszerre két gyermeket indít útnak, jelen esetben oviba - hát nem két forint és ez még "csak" ovi! A srácok nagyon mennének már, kíváncsi vagyok meddig tart ez a sóvárgás.
Én meg ..... még fel sem fogtam szinte, hogy már itt tartunk!
2013. július 20., szombat
2013. július 15., hétfő
Visegrád
Telnek, múlna a napok én meg alig irkálok ide! A szalmonella után Ádámunkra szépen lassan visszakúsznak az elvesztegelt grammok, ám de ez alig látszik rajta, mert iszonyatosan elkezdtek nyúlni mind a ketten! Szerencsére teljesen kinövik a ruháikat - szóval hamarosan teljes ruhatár csere esedékes! :) Na de nem baj hiszen úgy is kezdődik az ovi is, szóval nagyfiúk lesznek az én bogyóim, bár írhattam volna azt is, hogy 2 hónap múlva 3 évesek lesznek!!! :) De térjünk csak vissza a címhez! Tegnap ellátogattunk Visegrádra a palota játékok utolsó napját választottuk, nem tudom miért, de nem is ez a lényeg! :) Nem egyből vettük be a várat, először dömösi kikötőnél időztünk, kavicsoztunk, kutyáztunk, mászkáltunk, miután ezzel végeztünk ültünk vissza a kocsiba és már a célirány felé tartottunk. Eleinte kissé nehézkesnek bizonyult a parkoló keresés, de lám ez is meglett. Egy kevés bámészkodás után betértünk a történelmi játszóparkba ahol nagyon jól éreztünk magunkat. A srácokat lenyűgözte a sok színes játék, labirintus. Innét már kissé fáradtam indultunk tovább, de kíváncsian nézelődtek és szedték apró lábaikat az 'ifjak'! :) Tetszettek nekik a korhű ruhába öltözöttek, mondjuk a prímet a nínós autó (kisbusz) vitte, ami villogott nekik és a hangos bemondón keresztül üdvözölte őket az egyenruhás! Fagyijukat a szokásos módon fogyasztották el (kézzel)! :) A hatalmas távot végig talpalták, ennek eredménye képen amint beültek a kocsiba Roland 2 Ádám 5 perc alatt el is aludt! Mikor felébredtek újabb meglepetés, éttermeztünk egyet (ezt is ki kellett próbálni) és meg kell hogy említsem nem erre számítottam. Olyan jól viselkedtek hogy csak na, türelmesek volta és mikor jött az ebéd szépen ettek! A napot homok-party zárta! :) Este fürdés után kissé túlpörögtek, de miután ágyba bújtak egy-két kacaj után hamar elaludta! Szép kis nap volt mindannyiunk számára! :)
2013. június 30., vasárnap
Nyár
A napok gyorsan mennek, mi pedig mindig csinálunk ezt, azt. Szerencsére betegeskedés egy ideje nem volt és remélhetőleg nem is lesz! Szavak helyett inkább jöjjön néhány kép:
2013. június 18., kedd
Szalmonella
Az egész június 7-.én késő délután kezdődött ugyanis akkor volt az első híg széklete Ádám fiunknak, aztán maradt is sőt egyre sűrűbben kellett neki biliznie míg nem egyszer csak jött a lázas állapot. Először csak 38-38,7 majd egész szépen felment 39° fölé! Időközben beavattam a mi csoda doktor néninket aki tenyésztést kért. Ugyebár éppen tombol nálunk az áríz-belvíz ezét különösen fontos az oda figyelés. Szegény nagy fiam hiába a gyors reagálás a sok bilizés (fosás) teljesen kicsinálta, még így is kicsípte a kis popsiját- tehát fájt mikor töröltem, görcsölt a hasa előtte- már alig fogadott el valami ennivalót, mert tudta hamar távozik belőle és hát sajnos az orvosságnak meg orvosság íze van! Így hát jött a következő probléma ----majdnem kiszáradt - (kb. 2kg mínusz, nem a legjobb vérkép, magas aceton)----, de hála a mi "csoda doktor" néninknek - orvosolta a problémát és kezdett javulni a mi kis "nagy"fiunk! Közben eltelt egy hét és megjött a széklet eredmény.....szalmonella!
A szalmonelláról itt olvashatsz: szalmonella
Szóval még egy ideig marad ez a "fostos" állapot és kb. egy hónap (még két hét) mire teljesen kitisztul a szervezete. Még egy darabig diétáznia kell, amit kezd nehezen viselni, mert vissza tért az étvágya, de a kedvenceket nem eheti ami ugye tejalapú (tejbegríz, tejberizs, puding......) A kedve is jó, bár még néha-néha mondja, hogy: anya fáj a pocim-kérek habot, (azt nem szabad, most mondtad, hogy fáj a pocid) akkor orvosságos cukorkát! :) Persze azt se felejtsem el leírni, hogy mind e közben kialakult egy kis fürdés fóbia! Ugyebár imádott fürdeni, de mióta "beteg" valamiért folyton sír, hogy nem akar fürdeni!
Rolandunk eközben teljesen berágott rám, ami érthető, hiszen kicsit a háttérbe szorult, az elején volt egyszer-egyszer kissé lazább széklete a megszokottnál, de aztán annyi - szerencsére! (vele tuti kórház lett volna...brrr!!) Szóval nem jött hozzám, de még csak nem is kommunikált velem. Nagyon rosszul eset. Rossz volt látni, pl azt hogy ha valamit kért azt nem tőlem hanem mástól kéri! Szerencsére ez is elmúlt és már jön és bújik és puszil és mondja, hogy szejetlek anya! :)
A szalmonelláról itt olvashatsz: szalmonella
Szóval még egy ideig marad ez a "fostos" állapot és kb. egy hónap (még két hét) mire teljesen kitisztul a szervezete. Még egy darabig diétáznia kell, amit kezd nehezen viselni, mert vissza tért az étvágya, de a kedvenceket nem eheti ami ugye tejalapú (tejbegríz, tejberizs, puding......) A kedve is jó, bár még néha-néha mondja, hogy: anya fáj a pocim-kérek habot, (azt nem szabad, most mondtad, hogy fáj a pocid) akkor orvosságos cukorkát! :) Persze azt se felejtsem el leírni, hogy mind e közben kialakult egy kis fürdés fóbia! Ugyebár imádott fürdeni, de mióta "beteg" valamiért folyton sír, hogy nem akar fürdeni!
Rolandunk eközben teljesen berágott rám, ami érthető, hiszen kicsit a háttérbe szorult, az elején volt egyszer-egyszer kissé lazább széklete a megszokottnál, de aztán annyi - szerencsére! (vele tuti kórház lett volna...brrr!!) Szóval nem jött hozzám, de még csak nem is kommunikált velem. Nagyon rosszul eset. Rossz volt látni, pl azt hogy ha valamit kért azt nem tőlem hanem mástól kéri! Szerencsére ez is elmúlt és már jön és bújik és puszil és mondja, hogy szejetlek anya! :)
2013. május 16., csütörtök
Le a pelussal
Az elmúlt kedden úgy döntöttem le a pelussal. Végre jó idő van kint - bent szóval hajrá essünk neki!
1. nap: a ruhatáruk felét elhasználták a srácok! De volt sok siker élmény is mindkettejük részéről!
2. nap: szinte egész nap a bilin ültek, nem akartak (gondolom) bepisilni, de azért fogytak a gatyák! ;)
3. nap: már nem trónolnak egész nap, sőt szólnak ha kell vagy éppen teljesen egyedül letolják a nadrágot és ráülnek a bilire! Igen csak a nadrágot, ezért az alsó nadrágot most egy kicsit száműztem! :)
4. nap: Nincs mese nagyon jól megy a dolog. Ha bent vagyunk a lakásban minden oda megy ahova kell, ha kint vagyunk az udvaron akkor már kicsit más a helyzet, de nem vészes, Rolandunknál van az, hogy elkezd neki csurogni, de már szól/szalad is és ülünk a bilire így a maradék ott landol.
5-6. nap: Ádám mindenféle rábeszélés nélkül ül a bilire van, hogy nem is szól csak utólag, hogy : anya ügyes voltam pisiltem bilibe! Roland is így tesz többször, de még előfordulnak balesetek!
7. nap: Roland többnyire szárazon ébred és az első, hogy leveteti az alvásnál használt pelust és már ül is a bilire!
Nagyon büszke vagyok rájuk! A kezdeti nehézségek, hogy megállás nélkül hol ide hol oda szaladok, anya pisilni kell, hehehe he nem is, jön de még se, kakilj bele nyugodtan stb.... valamelyik nap itt járt a barátnőm és csak röhögött, mit össze nem szaladgálok a két gyerekkel. De úgy érzem sínen vagyunk és azt nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar menni fog a dolog! Kezdetekben jutalom matricázás volt, majd ez elfelejtődött, mert sokkal nagyobb öröm felhajtani a wc ülőkét és megnyomni a gombot és vissza sétálni a bilivel a szobába/konyhába! Egy kicsit mondjuk zavarja őket az mikor elmegyünk sétálni, mert pl tegnap először Ádám, majd Roland is szólt hogy bilibe akar pisilni! De hamarosan orvosoljuk ezt a problémát, ahogy az alvásoknál is, hiszen már többször volt szárazon/(ici-pici mennyiségű pisivel) ébredés!
1. nap: a ruhatáruk felét elhasználták a srácok! De volt sok siker élmény is mindkettejük részéről!
2. nap: szinte egész nap a bilin ültek, nem akartak (gondolom) bepisilni, de azért fogytak a gatyák! ;)
3. nap: már nem trónolnak egész nap, sőt szólnak ha kell vagy éppen teljesen egyedül letolják a nadrágot és ráülnek a bilire! Igen csak a nadrágot, ezért az alsó nadrágot most egy kicsit száműztem! :)
4. nap: Nincs mese nagyon jól megy a dolog. Ha bent vagyunk a lakásban minden oda megy ahova kell, ha kint vagyunk az udvaron akkor már kicsit más a helyzet, de nem vészes, Rolandunknál van az, hogy elkezd neki csurogni, de már szól/szalad is és ülünk a bilire így a maradék ott landol.
5-6. nap: Ádám mindenféle rábeszélés nélkül ül a bilire van, hogy nem is szól csak utólag, hogy : anya ügyes voltam pisiltem bilibe! Roland is így tesz többször, de még előfordulnak balesetek!
7. nap: Roland többnyire szárazon ébred és az első, hogy leveteti az alvásnál használt pelust és már ül is a bilire!
Nagyon büszke vagyok rájuk! A kezdeti nehézségek, hogy megállás nélkül hol ide hol oda szaladok, anya pisilni kell, hehehe he nem is, jön de még se, kakilj bele nyugodtan stb.... valamelyik nap itt járt a barátnőm és csak röhögött, mit össze nem szaladgálok a két gyerekkel. De úgy érzem sínen vagyunk és azt nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar menni fog a dolog! Kezdetekben jutalom matricázás volt, majd ez elfelejtődött, mert sokkal nagyobb öröm felhajtani a wc ülőkét és megnyomni a gombot és vissza sétálni a bilivel a szobába/konyhába! Egy kicsit mondjuk zavarja őket az mikor elmegyünk sétálni, mert pl tegnap először Ádám, majd Roland is szólt hogy bilibe akar pisilni! De hamarosan orvosoljuk ezt a problémát, ahogy az alvásoknál is, hiszen már többször volt szárazon/(ici-pici mennyiségű pisivel) ébredés!
2013. május 3., péntek
Beiratkozás - megfázás
Még április 22.-én megtörtént amitől tartottam/féltem/vártam ez pedig az óvodába való beiratkozás volt! Na nem azért, mert baj lenne vagy mi hanem csak egyszerűen furcsa - különös érzés volt. Hiszen ez annak ez előzménye, hogy hamarosan útnak engedem a srácokat a nagy idegenbe, ahol nem lesz ott az "anya"! Várom is meg nem is! Már többször voltunk bent játszani, nagyon élvezték, hosszú - hosszú percekig még csak nem is kerestek, de azért mindig a nyomukban voltam. Gondolom sok szülő van így ahogy én is, de azért csak két törpicseket viszek abba a hatalmas intézménybe. Különös - furcsa érzés lesz majd ha nem leszek velük nonstop az biztos, de erről majd szeptemberben! :)
Még apa születésnapja előtt jól megfáztam/betaknyosodtam Ádámmal együtt, pár nappal később Roland is csatlakozott! Újra előkerült a már rég nem látott orrszívó és társai, bár már tényleg rég volt rájuk szükség a kezdeti nehézségek után hamar rájöttek a fiúk, hogy kell. Rolandon elég gyorsan végig ment a folyamat, de Ádámunk valahogy nem akarta elsietni ő még ráhúzott egy hetet, így ő majdnem 3 hétig volt taknyos! De ez "is" már a múlt, mára már kutya bajuk sőt a héten már fagyiztak is a manócskáink ebben a nyárias tavaszban!
Még apa születésnapja előtt jól megfáztam/betaknyosodtam Ádámmal együtt, pár nappal később Roland is csatlakozott! Újra előkerült a már rég nem látott orrszívó és társai, bár már tényleg rég volt rájuk szükség a kezdeti nehézségek után hamar rájöttek a fiúk, hogy kell. Rolandon elég gyorsan végig ment a folyamat, de Ádámunk valahogy nem akarta elsietni ő még ráhúzott egy hetet, így ő majdnem 3 hétig volt taknyos! De ez "is" már a múlt, mára már kutya bajuk sőt a héten már fagyiztak is a manócskáink ebben a nyárias tavaszban!
2013. április 13., szombat
Húsvétozás
Már reggeli után útnak indult az én 3 pasasom locsolkodni húsvét másnapján! :)
Néhány óra elteltével megjött a díszes társaság, felszerelkezve minden jóval ami szem szájnak ingere! :)
Volt itt kérem szépen kis szék + asztal, dömper, mixer, nyuszik, csokik, tojások, cukorkák és a jó ég tudja milyen nyalánkság.... Szépen fogy a készlet, de még mindig van mit majszolgatni, hiszen minden napra 1 tojás! :)
Az első locsolkodós versünk a következő volt:
"Zöld, erdőben jártam;
Két őzikét láttam.
Az egyik kacsintott;
Ide a forintot!"
Néhány óra elteltével megjött a díszes társaság, felszerelkezve minden jóval ami szem szájnak ingere! :)
Volt itt kérem szépen kis szék + asztal, dömper, mixer, nyuszik, csokik, tojások, cukorkák és a jó ég tudja milyen nyalánkság.... Szépen fogy a készlet, de még mindig van mit majszolgatni, hiszen minden napra 1 tojás! :)
Az első locsolkodós versünk a következő volt:
"Zöld, erdőben jártam;
Két őzikét láttam.
Az egyik kacsintott;
Ide a forintot!"
2013. április 12., péntek
Tatabánya - Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői Bizottság
Tegnap mamával Tatabányán jártunk, hogy Rolandunk ismét bizonyítson! Sajnos útközben ismét rosszul lettek a fiúk; a sorrend: Roland, Ádám, Roland és végül megérkeztünk. Elég hamar fogadtak is bennünket, először egy doktornéninél voltunk, az összes ténykedése az volt, hogy megnézegette az utolsó kórházas papírjainkat. Majd egy másik szobába hívtak ahol egy fiatal hölgy várt ránk. Gyors kérdezz, felelek-kel kezdtünk olyanokra voltak kíváncsiak mint pl.: félelem érzet kialakulása , na most nem nem nyúl hozzá a tűzhelyhez, sütőhöz, kályhához, nem ugrik fejest az ágyról lefele stb, na de melyik gyerek nem próbálkozik azzal 2,5 évesen hogy kiszaladjon az útra, habár ugyan szépen megy a járdán. Aztán volt olyan kérdés hogy ha álmos, fáradt a gyerek elmegy szépen aludni magától az ágyába? Nem nem megy el mivel szépen kialakított napirendje van ami neki tökéletesen megfelel, de ha ő fáradt ill. álmos lefekszik pár percre (vagy leül) és úgy "relaxál", majd játszik tovább. Természetesen vannak néha (nagyon ritkán) olyan alkalmak mikor korábban megy aludni, na de a tesóval együtt! A következő kérdés: Bemegy e egyedül a fürdő szobába és megnyitja-e magának a csapot? Nem! 2,5 éves nem éri fel, ha pedig sámlira áll- ott vagyok hogy segítsek neki ilyenkor kinyithatja a csapot, tehát akkor sem egyedül végzi el ezeket! Színeket ismeri-e? Nem! De 2-3-4 fajtából csoportosít, válogat! Valamint számos hasonló kérdés! Ezek után egy órán keresztül ült a nénivel szemben az asztalkánál és különböző feladatokat kellett megoldani! Egy óra elteltével izgett mozgott, fel akart állni; mire a hölgy összegzésként azzal zárt hogy a figyelmét hosszan nem lehet lekötni! Én erre csak annyit mondtam valamivel több mint egy órát utazott, 2 szer rosszul lett éhes-szomjas és már másfél órája feladatokat csinál 2,5 évesen.
Ja és azt ki ne hagyjam, hogy a feladatok közben több mondókát is elmondott ici-pici segítséggel! :)
A lényeg a lényeg, hogy nagyon büszke vagyok az én kis drágámra (ismét és folyamatosan)! :)
Többségi óvodába mehet, (nem kell speciális)! De továbbra is járnia kell korai fejlesztésre, legközelebb 2 év múlva kell ide vissza jönni!
Ja és azt ki ne hagyjam, hogy a feladatok közben több mondókát is elmondott ici-pici segítséggel! :)
A lényeg a lényeg, hogy nagyon büszke vagyok az én kis drágámra (ismét és folyamatosan)! :)
Többségi óvodába mehet, (nem kell speciális)! De továbbra is járnia kell korai fejlesztésre, legközelebb 2 év múlva kell ide vissza jönni!
2013. április 1., hétfő
Szavakkal kifejezve
Ádám: dumagép, (több mondókát is elmond egyedül) 14 kg, pohárból iszik, kezd barátságot kötni a hússal, leves, kevésbé osztogatja a puszikat, fürdés imádat továbbra is, dömper, kisautó, kamion, motor, garázs, papucs, főzés, huncut, makacs
Roland: vagánykodik, (feltűri a póló ujját és az egyik kezét zsebre vágja úgy mászkál) majdnem 12 kg, többet iszik, (Ádámnál többször van, hogy többet eszik) leves, csak akkor lehet hozzá bújni ha azt ő nagyon akarja, bátyuty, olvasás, rajz, kamion, kisautó, mondatokat alkot, fürdés imádat továbbra is, főzés, jó alvó, csupa vigyor,
Roland: vagánykodik, (feltűri a póló ujját és az egyik kezét zsebre vágja úgy mászkál) majdnem 12 kg, többet iszik, (Ádámnál többször van, hogy többet eszik) leves, csak akkor lehet hozzá bújni ha azt ő nagyon akarja, bátyuty, olvasás, rajz, kamion, kisautó, mondatokat alkot, fürdés imádat továbbra is, főzés, jó alvó, csupa vigyor,
2013. március 31., vasárnap
Kijelenthetem
Mégpedig azt, hogy a telet megúszták a manócskák mindenféle betegség nélkül. Pedig az időjárás nem volt és még most sem éppen kedvező. A környezetünkben is szinte mindenki beteg volt. Apa is és én is voltunk taknyosak év elején, de a srácok szerencsére nem kapták el. Amibe mégis csak belecsúsztak az egy egy-egy napos hányás volt még februárban. De azt egy napos böjttel orvosolni is lehetett. (nem úgy mint apánál és nálam) Ezt leszámítva tényleg, hihetetlen, de így történt NEM VOLTAK MEGFÁZVA! Most már hivatalosan is kezdetét vette a tavasz, hiszen az éjszaka még órát is állítottunk, bár az időjárás furcsa tréfát űz velünk, hiszen az egész napos esőbe belecsempészett egy kis havat-jeget-nagy szelet-és borzasztó hideget, de már tavasz van! :)
2013. március 18., hétfő
Egyedül a foglalkozáson
Gondoltam egy merészet így március végén és Rolandot egyedül küldtem be a foglalkozásra! Bár sokszor nem voltunk, de mikor ott vagyunk nagyon jól érzik magukat a srácok, már sokkal könnyebben bevonhatóak a "tanulásba", fejlesztésbe! Már már beszédbe elegyednek Anikó nénivel is akitől már egyáltalán nem tartanak, sőt van, hogy puszival köszönnek el Tőle. Szóval mivel nagyon jól haladnak/haladtak ezért gondoltam azt, hogy most már ki kéne próbálni mit szól a mi kis Rolandunk ahhoz ha egyedül van! Aztán mint kiderült én nem bírtam csak magammal, hiszen Roland nem hogy nem sírt nem is érdeklődött irántam, még akkor sem mikor hallotta a hangomat amint éppen az Ádámmal beszélgetek. De különösebben az sem hatotta meg mikor kb. 3/4 óra után bementem. Szépen csinálta tovább a feladatokat! Közben persze Ádám is csatlakozott hozzá, de ez sem zökkentette ki! :) (mondjuk azt hozzá teszem, nem is a Rolcsitól tartok hanem inkább Ádámtól aki nagyon kis anyás) Viszont ez már ismét egy nagy lépés volt és le a kalappal az mi kis ügyes, okos kicsi fiúnk előtt! :) A húsvét mizéria után pedig kérhetem is neki az időpontot; a tatabányai fejlesztő bizottság számára kell ismét bizonyítania, azért mert nyakunkon az óvodai beiratkozás! :)
2013. január 17., csütörtök
Elkezdtük az évet
Mégpedig nem is akár hogyan! Az idei év első szombatján ugyanis mentőztem egyet a kicsi Rolcsikával! Szerencsére nem mentünk messzire csak ide a "csuda" esztergomi kórházba, de már csak óvatosságból! Hiszen mire kiért a mentő már már kezdett jobban lenni a mi kis pirinyónk! Nem volt nagy baj (de már kiestünk a gyakorlatból), úgy véljük elrontotta a gyomrát annyira, hogy teljesen lesápadt és mozdulni sem nagyon tudott, de mikor kihányta magát jobban lett. Szegény apa, pont kimenőt kaptam aznap estére így ő volt a srácokkal és mire hazaértem jött a meglepetés...... hááát élmény volt! :(
A másik fontos dolog, hogy Roland végre átszokott az itatós pohárra (nagy meccs volt), de már el is kezdett ismerkedni a (sima) pohárral. Ezalatt Ádám már az esti vacsi után csak pohárból kap inni ill. iszik is belőle egyedül, nagyon ügyesen fogja a poharat és tényleg csak pár csepp folyik ki!
Továbbra is a kedvenc játék a legó ill. a karácsonyra kapott rajztábla, amit ezek szerint nem árt nagyobbra lecserélnünk! :) Szinte nem telik el úgy "FÉL ÓRA", hogy ne fogják a kezükbe, de lapra (falra) is nagyon szépen rajzolnak krétával és ceruzával is! A Jézuska által hozott hatalmas autók és traktorok nem bizonyultak valami strapabíró járműveknek, így a készlet már igen hiányos. Ádámnak nagyon bejön a kis dömper amibe beleül és úgy közlekedik. Roland inkább telefonálgat. A legek leg-je nem más mint az esti fürdés, imádnak a vízben játszani.
Nagy erőkkel folytatjuk a korai fejlesztést is, hiszen áprilisban újabb vizsga vár a kis apró talpúra! Közben kaptunk időpontot az OITI-be, ahol az éves vizsgálat-kontroll lesz kiegészítve koponya CT-vel és hasi UH-val, utóbbi a hasi szár revízió miatt! Valamint vissza kell még mennünk az I. sz Gykk-ra is szintén kontrollra (az utolsó műtét miatt). Hátra lesz még egy Heim Pál-os, Orthopédiai vizsgálat is, de majd csak ha már jó idő lesz, lehet sétálni, mert reggel fél 8-ig kell sorszámot húzni és a rendelés jó esetben csak 10 óra után kezdődik! Szóval szép kis nap lesz, de majd csak ha tényleg jó idő lesz!
A másik fontos dolog, hogy Roland végre átszokott az itatós pohárra (nagy meccs volt), de már el is kezdett ismerkedni a (sima) pohárral. Ezalatt Ádám már az esti vacsi után csak pohárból kap inni ill. iszik is belőle egyedül, nagyon ügyesen fogja a poharat és tényleg csak pár csepp folyik ki!
Továbbra is a kedvenc játék a legó ill. a karácsonyra kapott rajztábla, amit ezek szerint nem árt nagyobbra lecserélnünk! :) Szinte nem telik el úgy "FÉL ÓRA", hogy ne fogják a kezükbe, de lapra (falra) is nagyon szépen rajzolnak krétával és ceruzával is! A Jézuska által hozott hatalmas autók és traktorok nem bizonyultak valami strapabíró járműveknek, így a készlet már igen hiányos. Ádámnak nagyon bejön a kis dömper amibe beleül és úgy közlekedik. Roland inkább telefonálgat. A legek leg-je nem más mint az esti fürdés, imádnak a vízben játszani.
Nagy erőkkel folytatjuk a korai fejlesztést is, hiszen áprilisban újabb vizsga vár a kis apró talpúra! Közben kaptunk időpontot az OITI-be, ahol az éves vizsgálat-kontroll lesz kiegészítve koponya CT-vel és hasi UH-val, utóbbi a hasi szár revízió miatt! Valamint vissza kell még mennünk az I. sz Gykk-ra is szintén kontrollra (az utolsó műtét miatt). Hátra lesz még egy Heim Pál-os, Orthopédiai vizsgálat is, de majd csak ha már jó idő lesz, lehet sétálni, mert reggel fél 8-ig kell sorszámot húzni és a rendelés jó esetben csak 10 óra után kezdődik! Szóval szép kis nap lesz, de majd csak ha tényleg jó idő lesz!
2013. január 4., péntek
2013. január 1., kedd
Ünnepek
Ünnepek---- amik nagyon gyorsan elmentek! Nagyon élveztük, hogy apa velünk van. Szinte nem telt úgy el reggeli ébredés a fiúknál, hogy ne az legyen az első kérdés: apa hó-van? Hááát apa még alszik és ekkor szépen kézen fogva átjöttünk apához akit puszival ébresztettek (persze úgy csinált apa mint aki alszik).
Már egy (kettő) hónapja hallgatják a manók a karácsonyi zenéket és nézegetik az előző karácsonykor készült képeket szóval a hangolódás meg volt! De mégis majd leesett az álluk mikor megláttál az (idei) fát a konyhában.
Na és a csihu (vonat), hááát az ajándékokkal nem is foglalkoztak igazán. Csak vonatoztak, majd a kezükbe került az első ajándék "A rajztábla" és innentől kezdve csak az volt a sláger a többi csomag már nem is volt olyan izgi.
Délután aztán elmentünk a nagyszülőhöz akik már nagyon vártak, hiszen ott gyűlt össze a család apraja nagyja! Ott egy gyors ebéd következett majd a maratoni ajándékozás! A gyerkőcök azt sem tudták hova kapjanak először, hiszen volt ott minden kis autó, nagy autó, traktor, zenélő.....
A napvégére rendesen elfáradtak és amint hazaértünk, ágyba bújtak és már aludtak is!
Ez az ajándék áradat nem szűnt meg szinte az egész héten hiszen majdnem minden nap jött valaki!
A szilveszter is nagyon tetszett Nekik. Volt nagy csodálkozás mikor a szobából észre vették a mindenféle girlanddal feldíszített lakást! Olyan édesen mondták szinte egyszerre, hogy: szééép! és mondják szinte minden nap. :)
Este még táncoltunk egy hatalmasat, majdnem egy órán keresztül rázták folyamatosan így nem csoda, hogy 9 órákkor összerogytak és végig aludták a hatalmas durrogtatásokat!!! :)
Már egy (kettő) hónapja hallgatják a manók a karácsonyi zenéket és nézegetik az előző karácsonykor készült képeket szóval a hangolódás meg volt! De mégis majd leesett az álluk mikor megláttál az (idei) fát a konyhában.
Na és a csihu (vonat), hááát az ajándékokkal nem is foglalkoztak igazán. Csak vonatoztak, majd a kezükbe került az első ajándék "A rajztábla" és innentől kezdve csak az volt a sláger a többi csomag már nem is volt olyan izgi.
Délután aztán elmentünk a nagyszülőhöz akik már nagyon vártak, hiszen ott gyűlt össze a család apraja nagyja! Ott egy gyors ebéd következett majd a maratoni ajándékozás! A gyerkőcök azt sem tudták hova kapjanak először, hiszen volt ott minden kis autó, nagy autó, traktor, zenélő.....
A napvégére rendesen elfáradtak és amint hazaértünk, ágyba bújtak és már aludtak is!
Ez az ajándék áradat nem szűnt meg szinte az egész héten hiszen majdnem minden nap jött valaki!
A szilveszter is nagyon tetszett Nekik. Volt nagy csodálkozás mikor a szobából észre vették a mindenféle girlanddal feldíszített lakást! Olyan édesen mondták szinte egyszerre, hogy: szééép! és mondják szinte minden nap. :)
Este még táncoltunk egy hatalmasat, majdnem egy órán keresztül rázták folyamatosan így nem csoda, hogy 9 órákkor összerogytak és végig aludták a hatalmas durrogtatásokat!!! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)