Télapó

December 5.-én ment a télapóbácsi az oviba a gyrerekekhez, a kedves óvónénik megörökítették nekünk:

 

 

 

Az idei télapós versünk a következő volt:

 

Mentovics Éva: Mikulás-Köszöntő

 

Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted.

Látjuk, hogy a tartásod
teli zsáktól görnyedt.
Rakd le nehéz puttonyod,
pihenj meg egy csöppet!

Sok-sok színes ajándék
nyomja fáradt vállad.
Tudjuk, hogy a Világot
több százszor bejártad.

Tudjuk, hogy a szánoddal
tovasiklasz újra.
Néhány darab sütivel
gyűjts erőt az útra.



 

Ezt egy kis segítséggel, de a tavalyit egyedül nagyon szuperül elmondták a manóink.

Az idén pedig nagy meglepetést okozott apa ill. a család nagy barátja. Betért hozzánk másodmagával, még nekem is leesett az álam! :)

 

 

 

Elmaradás (betegség-szüret-tatabánya-betegség)

Nos, nagyjából onnantól nem tudtam vezetni a blogot, hogy munkába álltam! Nagy dolog az biztos, sok minden megváltozott így. Bele is vágnék. Az utolsó bejegyzés a szülinapról szólt illetve arról. hogy éppen lebetegedtek a srácok. Mivel én akkor kezdtem el dolgozni, így az apukájuk maradt velük itthon egy hétig. Szerencsére semmi komoly bajuk nem volt, csak ez a fránya takonykor.

Szeptember utolsó vasárnapján megejtették az első szüretüket a srácok. Jelesre vizsgáztak :) még úgy is, hogy Rolandunk jóformán csak a hasába pakolta a szőlőszemeket! :)

 

 

 

Október elején Ádám tesó nélkül volt az oviban, mert jelenésünk volt a tatabányai fejlsztő bizottság elött. A vizsgálatokra/felmérésekre egyedül - tehát szülői felügyelet nélkül kellett bemennie Rolandunknak. Az eredmény amit mondtak, nos, elég érdekes volt. Tudom-tudjuk, hogy van egy kis lemaradása bizonyos területeken, de itt olyan indokokat mondtak, hogy az eszem megáll. Nem is részletezném a lényeg, hogy megemlték neki a fejlesztő órák számát! Ártani nem árt a fejlesztés ezért nem is morgolódom tovább ezen - ugyan az a fejlesztő aki tavaly is volt - Őt pedig szereti Rolandunk, szívesen megy és vesz részt a foglalkozásokon.

 

Ezek után ránk járt a rúd ismét! :( A srácoknak egy kis hörgö és tüdőgyulladás, apának kéz törés, nekem pedig tüszös mandula jutott. Mikor pedig végre mindenki rendbejött november elején kezdetét vette egy jó kis lázas, köhögős, orrfolyásos szakasz. Egyszer- egyszer elvállata őket a mama, de többnyire nekem kellett táppénzre mennem velük (sajnos).

 

Elég hamar elkezdődött nálunk a mindjárt karácsony(i) láz, így többnyire mindíg ügyködtem vamait a fiaimmal. De erről a késöbbiekben írok majd. :)

 



 

Négy!!!!

Csak úgy rohan az idő! :) Annyi mindent tudnék írni, de nem szeretném magam ismételni. Az emlékek ugyan úgy törnek elő, mint eddig mindíg a szülinapjukhoz közeledve. De most inkább nem mennék bele a múltba. Hiszen 4 évesek lettek és már csak előre lenne szabad tekinteni. Szóval sajnos ez a két kis pasi pont a szülinapi bulijára betegedett le, na nem nagyon, de éppen annyira, hgy kis gyerkőcös ismerősök, rokonok elkerüljenek minket. De a buli meg lett tartva a többit/többieket meg majd bepótoljuk! :) Két ajándékot emelnék ki - ezek ejtették igazán rabul őket! Az egyik az az olaf-os torta mindegyiknek külön-külön természetesen és egy szírénázó- villogó rendőrautó! :)

 

 

 

Evés szempontjából túl sok minden nem változott, továbbra is nagyon levesesek és imádják a paradicsomos dolgokat. Húsból ugyan már jóval többet esznek mint eddig - de egyenlőre nem nagy húsevők. Viszont Ádámnak kiemelném a lekváros kenyeret - imádja! :) Borzasztó sokat tudnak enni, ha úgy van: ovi elött kakaó + joghurt, oviban reggeli, tízórai, ebéd (repeta), uzsi, hazajönnek éhen akarnak halni kell nekik főtt kaja, aztán valami gyümölcs, majd alig várják a vacsorát mondván "BE VAN ESVE A HORPASZUNK" ! :)

 

Játékok terén sincs nagy változás, továbbra is autó, autó, autó. Már nincs kis motor, futó bicóznak mind a ketten. Rolandnál kiemelném a focit! Ádámnál meg a mese nézést (az első nagy kedvenc a Jégvarázs, majd Verdák1, Verdák2, most pedig 102 kiskutya- filmes verzió és a 101 kiskutya2-mese verzió) 

Méreteket tekintve: Ádám: 17kg és 108 cm (kb.27-28-as lábbal) Roland: 14,7 kg és 103 cm (25-26-os lábbal)

 



 

 

 



Másodszori ovikezdés

Szeptember első napján újra megnyitotta kapuit szeretett óvodánk! A srácok már nagyon várták, hogy ismét a saját csoportjukban legyenek, amit ügyeskezű apukák a nyáron szépen helyre is pofoztak! Nyáron összevont csoportok vannak, de most végre előkerültek a rég nem látott arcocskák, pajtársak. Még ha annyira nem is méllyülnek bele egymás játékába, de a nevüket már tudják és így-úgy a szokásaikat. Egy kis változás azért történt, hiszen új dadust kaptak a gyerekek, de őt is ugyan úgy szeretik. Pedagógiai aszissztens váltás is volt, így most Ági néni vette át Enikő szerepét. Nagyon élvezik a közös programokat (mondjuk azt tavaly is szerették), de úgy látom Ádámnak az tetszik a legjobban mikor napos. :) Sajnos az idei szüreti buliról és az autómentes programról ismét lemaradtunk. Ugyan csak taknyosak voltak, de náluk jóval betegebb gyerekeket vittek be és nem szerettem volna ha komolyra fordul a dolog, így is apukájukkal maradtak otthon, ebből következik, hogy igencsak kispadra kerültem.

 

 



 

Nyári szünet

Hivatalosan július 28-tól zárt az ovink, de a srácok kicsit meghosszabbították így már 21-től nem menntünk. Ugyan is kissé betaknyosodtak és köhögtek. Közben elkezdünk utána járni miért fájdogál a Roland hasa hébe hóba, de azért szinte heti rendszerességgel. Az Okiti-ben lecserélődött a teljes orvosgárda a gyerekosztályon így nincs aki ismer. Így olyan választ kaptam, hogy derítsük ki magán úton, hogy a shunt-el van valami vagy nem. Eleinte hasi uh-t beszéltünk, de végül röntgen lett belőle ez azonban nem felel meg annak a neurológusnak akit sikerült megtalálni (még az Oiti-ben volt, most a Bethesda kórházban). Az Ő elérése sem volt akadály mentes és több napig tartott csak az időpontkérés, amit. aug. 29-re kaptunk. Szóval megtörtént a hasi uh, itt fény derűlt arra, hogy folyadék van a hasában. Erre felhívtam (ismét) az Oiti-t, mondták, hogy ez nem túl jó dolog, de előbb vigyem gasztroenterológushoz, a gasztroenteorológus pedig az idegsebészetre küldene, hogy kizárjuk a shunt problémát! (jó mi?) A héten vetettem tőle vért (mondjuk akkor már Ádámtól is vettek) ennek az eredményét mára várjuk.
Sajnos az időjárás nem valami jó és ez meg is látszott a gyerkőcökön is, mert sokszor voltak köhögösek, taknyosak. Igaz rövid iedeig (de többször), így mire jó idő lett végre betegek lettek, így nem volt sok szabadtéri pancsi és a nagy fagyizások is elmaradtak. Visszont gyakran jött a keresztanyjuk akinek nagyon örültek. Sokat kreatívkodtunk, ebből a kedvencek:

 

 

De sokat sétáltunk és ha lehetett az udvarra száműztem őket. :) Ja, és voltunk sókuckóban amit nagyon élveztek és hamarosan oda vissza is térünk! Tehát az idei nyáron semmi nem jött össze, na de majd jövőre (tervek vannak)! :) A jövő héten már van ovi és nagyon remélem, hogy semmi nem jön közbe hiszen már nagyon várják!

 

 



Napjaink

Hivatalosan már nincs ovi illetve ott is megkezdődött a nyáriszünet! Visszont idén annyit hiányoztak a rosszcsontok, hogy úgy döntöttünk apával mennyenek csak ameddig lehet. Fejlesztés az teljesen szünetel és majd csak szeptemberben kezdődik el újra. Aludni nem aludhatnak az oviban, mert Gyesen vagyok, jobban mondva nem dolgozom, így ebéd után kell értük menni, amit 12:30 környékén fejeznek be. Ezzel az a baj, hogy Roland annyire elfárad a hazaút felénél, hogy húzni kell, majd az utcánkba érve már pityereg. :( De lehet, hogy hamarosan minden megváltozik ugyan is végre van munkalehetőség. Vagyis dolgozó anyuka leszek és így már ott aludhatnak az oviban. Igen ám, de lassan bezárja kapit, így adódik egy újabb helyzet amire megoldást kell találni. Kerítenünk kell valakit aki vigyáz a srácokra, amíg dolgozunk. Sajnos eddig olyan árakat mondtak, hogy én szégyeltem magam! :( De nem adom fel, keresgélünk. Egyébként elvagyunk, igyekszem mindíg kitalálni valamit amivel leköthető a két huligán. Ja el ne felejtsem az új szerelmet ami nem más, mint a Jégvarázs. Imádják! :)
Ádámnál múlthéten volt két napos magas láz, szerencsére nem kisérte semmi és öcsi sem csatlakozott hozzá. Szóval tényleg elvagyunk! :)

Kirándulás

Erra az "év végi" kirándulásra, pedig az utolsó utáni pillanatban feleltem igennel. Féltem, hogy nem bírják a "hosszú" utat, hogy cipelik a nagy melegben a nehéz hátizsákot, hogy messzire mennek, hogy nem vagyok ott. Szóval mindentől paráztam. DE, túléltem! :) Reggel már nagyon izgatottak voltak a manócskáim alig várták, hgy a hátukra vegyék a hátizsákot és utazzanak busszal, állatokat nézni. Szerencsére a héten uralkodó hűség is alább hagyott, kellemes idő volt. Az oviba beérve kaptak egy "angyalkás egyen kendőt" a gyerekek, hogy mindemki meglegyen és meg is maradjon! :)  Volt olyan gyerkőc aki kicsit pityergett és az előző két nap tanulságából, amikor Ádámom alig akart elváálni tőlem az ovi udvaron jobbnak láttam gyorsan leéepni, még mielött bármi történne. (nem lett). Egész délelött tiszta para voltam :) , majd déltől csak az órát lestem mikor lesz már 15 óra. Végül is 14:30 környékén már ott voltam apával csak vártuk, csak vártuk, hogy mikor gördűl be a busz. Ami 15 körül meg is történt, szállingóznak lefele a gyerekek, de törpikéink még sehol, mikor észre vették az óvónénik, hogy nagyon keresgélek, szóltak, hogy igyekeznek őket felébreszteni, de úgy bealudtak a visszaút első 5-10 percében, hogy ez kissé nehéz feladatnak bizonyult! :D Aztán végre leszállt a két kis kómás manó, akik a nap hátralévő részében borzasztó fáradtak voltak. Mesélni nagyon nem meséltek inkább másnap. Hiába (sok) nagy élmény volt ez nekik. Tehát az első kirándulás helyszíne a budakeszi Vadaspark volt!

Indulás:

                                                                                                                                                                                                    



 

 

Ha nem ez akkor az

Ha nem az egyik akkor a másik. Történt ugyan is, hogy Ádámunkkal elmentem fül-orr-gégészetre (allergia vizsgálat előtt jó ha megvan) szerencsére hamar sorra kerültünk és még vissza is értünk az oviba 9 óra előtt. Aztán valamivel 12 óra után kapok egy telefon hívást, hogy menjek el az Ádámért mert megy a hasa. Gyorsan elszaladtam érte, hál Istennek ez is csak egy napig tartott bár nem vittem már oviba a héten. Így most Rolandon volt a sor, hogy tesó mentes csoportban legyen. Nem is volt semmi gond, azt leszámítva, hogy péntekre kissé betaknyosodott és köhögött így Ő is kivette a szabit. Hétfőtől Ádám volt tehát a soros ovis. Öcsivel szépen bekísértük és semmi probléma nem volt, nem mondta, hogy nem megy be, sőt igyekezett minél előbb bejutni a másik részről sem volt gond, tehát öcsi sem nyafogott, hogy maradna szépen jött velem. Így volt ez kedden is. Szerdán bár úgy volt viszem Rolcsit oviba, nem tettem, mert még köhög egyet-egyet (orrfolyás elmúlt), így Ő is jött velünk allergia vizsgálatra. Ádám nagyon bátran viselkedett, nem sírt csak egy - két könnycsepp folyt végig némán az arcán. (24 féle szert cseppentettek a kis alkarja belső felére amit aztán bele "karcoltak" bőr alá, majd kb 15 percig kellett vízszintesen tartani és várni, hogy bepirosodik vagy sem, ezután letörölték a kezét és vártuk, hogy a doktor úr is megvizsgálja) Dorogon voltunk és nagyon meg voltunk velük elégedve, nagyon kedvesek, segítőkészek és  türelmesek voltak. Szerencsére semmi féle giz-gazra nem allergiás, bár fél év múlva szükséges egy kontroll vizsgálat.
Ma ovi szintén egyedül és akkor már holnap is és nagyon remélem, hogy hétfőn újra együtt lesz a csipet-csapat a csoportban. Ja és amit nem írtam, az a fül-orr-gégészet. Kérték, hogy allergia vizsgálat után menjünk vissza kontrollra, mert nagyok az orrmandulái és erről tárgyalni kell. Szóval oda is vissza kell mennünk.

Nehezen megy

Roland is elég sokáig betegeskedett, de korántsem volt annyira gáz a helyzet, mint Ádámnál. Bár húsvét után még Ő sem ment oviba 2 hétig. Aztán mire neki kezdtek 2 nap után az éppen aktuális hányás vírust kapta el, mely éppen terjedt a csoportban. Szerencsére ez csak szerdán a hajnali ill. délelőtti órákban okozott problémát délutánra már kutyabaja sem volt, de azért kíméltük a pocit és a csütörtöki napot is kihagyta. Így tehát Ádám egyedül garázdálkodott a csoportban. A visszajelzések alapján, pedig nem esett kétségbe, hogy nincs vele a tesó. Szombaton gondoltam egyet és átalakítottam kicsit a szobájukat, azóta ki sem lehet onnan robbantani őket! Hogy ez eddig nem jutott eszembe! :D Ma volt nálunk reggel a doktor néni és megbeszéltük, hogy Ádámnak kellene csinálni egy allergia tesztet. Így most a héten erre startolunk rá!

Ismét elkezdtük

Alig vártam, hogy az egy hónapos szünet után végre nyugodtan ovizhassanak a srácok ÉS lehetőleg betegségtől mentesen. Nos ez nem került el sokáig. Az első hét végén Rolandunk olykor-olykor köhécselt, nem volt vészes, orra sem folyt, semmi más tünet. Tehát folytatjuk az ovit. Ádám kedden hajnalba kissé berekedt és köhögött párat És ennyi szépen vissza aludt- egész nap semmi. Este 10 után iszonyatos köhögés, sírás, (ugatás), Ádámunk szinte alig kapott levegőt és hirtelen a semmiből magas láza lett. Apa mentőt hívott, be kórház, gége gyulladás Croup-os rohammal (okkal). Ellátták és engem is tanáccsal, hogy mit kell tenni legközelebb. Éjszakára ott maradtunk a gyerekosztályon, másnap délelőtt haza.

Rolcsi reggel elment apával oviba, hűűű hát nagyon élvezte, hogy nincs ott a tesó, na nem mintha annyit foglalkoznának egymással mikor mind a ketten ott vannak, de ez akkor is más volt. Mint ahogy más volt csütörtökön is, mert akkor is egyedül ment bátyus nélkül, de ekkor már inkább letört és szomorkás volt. Pedig volt ám meglepi hiszen ott járt a nyuszi:

Még jó, hogy pénteken nem volt ovi, mert szegénykém ő is elkapta ezt a gége gyulladásos nyavalyát. Szerencsére sokkal jobban tűri, mint a bátyuskája. Igazi kis Turbó Diesel még ilyenkor is! :) Annyi szöszmöszölni valót találtam ki így húsvétra, de ez kicsit nálunk el fog tolódni. :) Annyira köhögnek a kicsikéim, hogy képtelenség bármit is csinálni, az evés is katasztrófa. Úgy látom Ádi már javulóban van és bízom benne öcsike is hamarosan a régi lesz. 

Csak úgy....

Szemészeti kontroll

Végre valahára sikerült eljutni a Péterfy utcai gyermekszemészetre, szeptember óta húzódik ez a dolog, de mindíg akkor jött közbe valami mikor időpontunk volt. Hol a kocsival volt valami, hol lehetetlen volt apának elszabadulnia a melóból, de leginkább akkora időzítettük a betegeskedéseket. Új időpontokat meg csak egy hónap eltettével adnak. Szóval végre a fiúk jobban voltak és már semmi nem akadályozta azt hogy megmutogassuk őket a szemdokinak! :) NA, de volt ám meglepetés mikor odaértünk, történt ugyan is, hogy nem értették, hogy mit keresünk mi ott! Mert hát nem voltunk bejegyezve (szerintük). Következett hát, hogy nem azért utaztunk fel, meg pont a doktornő adta ezt az időpontot, meg blablabla. Végül is nem küldtek el csak jól megvárattak (a semmiért). Én mentem be először az Ádival, aki megmakacsolta magát és nem akart együtt működni. Bár megnézték a szemét, ennek a vizsgálatnak most nem így kellett volna történnie. Következett Rolandunk aki szintén mindennel el volt foglalva csak épp nem azzal amivel kellett volna, tehát ő sem volt együttműködő. Elmondtam a doktornőnek mit tapasztalt az óvónénink az oviban a szemével/látásával kapcsolatban, de megnyugtatott, hogy ő semmi ilyet nem lát. DE mivel az ikrek nem beszéltek a vizsgálat során, meg kell ismételni, októberben. De jó. Akkor már viszont apával mennek be és talán megúszhatjuk a pupilla tágításosait

07-től 07-ig

Nos igen, pontosan ennyi ideig nem voltak (eddig) oviban a srácok. Ugyanis március 07-én voltak utoljára ami egy pénteki nap volt és a fene sem gondolta, hogy a hirtelen jött betegség ilyen hosszú szabadságra küldi őket! Pedig így volt, kezdtük ugyebár a kedves mester hármassal, majd mire rendbe szedték magukat és készen álltak, hogy 2 hét után vissza álljanak a csatasorba, Ádámunkat ledöntötte a láz. Hosszú napokig magas láza volt alig akart lemenni, majd szinte beragadt 39,2-nél. Közben borzasztóan köhögött és folyamatosan csurgott a nózija. 2 napig nem evett semmit és inni sem akart nagyon. Kis manó csak feküdt és feküdt, iszonyatos látvány volt - kellett neki szuri is és szteroid kúpot is kapott kétszer. Volt vizelet vizsgálat ami negatív volt, volt vérvétel ami nem volt túl jó - de a már előzőleg kapott antibiotikumnak bírnia kellett vele. Voltunk Rtg-n is az sem lett valami fényes, bár tüdőgyuszi nem volt mégis fény derült egy csúnya bronchitisre. Bő egy hétbe telt mire jobban lett, de addigra elkapta öcskös is (anya és apa is), nála gyorsabb ütemben ment ez az egész, de már tudtuk mivel van dolgunk. Öcsinek szerencsére jó volt az étvágy, de sajnos a köhögés őt sem kímélte és így az evészet katasztrófa volt. Rolandnak nem volt magas láza csak egyszer, nála a 38,3 állandósult a folyamatos orrfolyás mellé. Valahogy jobban viselte ezt a tortúrát mint a bátyja, de azért szörnyű 2 hét volt ez.  Most már tényleg ovihiányuk van, szinte nem telik el úgy egy óra, hogy ne emlegessék! :) Nem akarok elkiabálni semmit, ezért csak annyit írok, hogy ha hétfőn nem mennek akkor én felmondok! :))

Mester hármas

Azaz Hörgőgyulladás, Kötőhártya gyulladás, Fülgyulladás. Csak, hogy ne legyen már olyan egyszerű. Bár azt tudtam, hogy nagyon ügyes fiaink vannak, de arra nem gondoltam, hogy teljes mértékben eltűrik azt, hogy anya hol kenőcsöt, szemcseppet nyom a szemükbe, sót a fülükre amit egyáltalán nem piszkáltak, a fülbe is csepp, orrba is csepp + még a gyógyszerek vagy gyógyhatású készítmények. Szóval le a kalappal előttük. Bezzeg én pár napig fel sem bírtam kelni az ágyból mikor átadták nekem mindezt, jó én még hozzá csaptam egy jó kis arcüreg gyusztit is, de ez már csak a bónusz volt. :)  Szerencsére mára már a srácoknak szinte semmi bajuk, egy kis köhécselés van még este ugyan, de ennyi. Remélem én is mihamarabb 100%-os leszek. Jó lenne ha hétfőtől újra oviznának a kis huligánjaink!

Szombat esti frász....

Mint azt már említettem a két kis mini manó hörgő gyulladással küzd. Rolandunk kezdte a kört, de tegnap óta az Ádámunk igen csak felzárkózott. Eddig a nappal nem volt különösebb gond, még akkor sem mikor szinte az egész éjszakát felváltva végig krákogták és még a délutáni szieszta is igen csak veszített nagyságából. Na, de ami késő délután történt azt megint nem fogom elfelejteni egyhamar. Ádámunkra olyan köhögő roham jött, hogy majdnem megfulladt "a szó szoros értelmében", már elkezdett szürkülni az én kicsikém mire sikerült "felrázni". Megitattam, majd beszéltem a doktornénivel. Beadtam a megfelelő gyógyszert, majd kivittem a levegőre, közben fájlalta a fejét, szédült. Ez a minimális oxigénhiányos állapot miatt következett be. Az esti dolgokkal így kissé megcsúsztunk (a megfigyelés miatt), amit Rolandunk nem igazán díjazott. De a lényeg, hogy minden helyre állt, Ádám jobban lett, Roland lenyugodott, anya meg majd össze szedi magát! :) Ágyba bújás után egyből elaludtak, remélem végig tudják aludni az éjszakát!

Anya kaphatok?

Nem - nem játékot ENNI! Én nem tudom mikor és hol táltosodtak meg ennyire, de nagyon belejöttek.
Vegyünk egy átlagos napot ébredés után, egy bögre kakaó (pedig mennyire nem itták, de aztán az oviban megszerették :) ) egy pohár joghurt. Az oviba beérve reggeliznek. Tízóraiznak, ebédelnek, uzsiznak. Oviból hazaérve egyből enni valót követelnek, többnyire valami főttet. Aztán vacsoráig még lenne 3-4 óra ők addig sem karnak éhezni jön a keksz/gyümölcs/puding/pufi/ vagy valami. Oviban mondták, hogy aki otthon kakaózik az ott már nem eszik....hát nem a mieinkről beszéltek! :D
Ilyenkor mindig (akaratlanul is) visszagondolok azokra az időkre mikor 10 - 20 ml tejet/tápit nem bírtam lenyomni a torkukon és szondáztatni kellett őket... most meg :)
Kedvencek: mindegy milyen leves, rizs, hagyma, kolbász, sonka, anya burkiflije

Törés

Na nem teljesen a szó szoros értelmében. Történt ugyan is, hogy a héten sétálni indult a pillangó csoport, velük ugyebár az én két kis apró talpú manócskám. Ez a séta kissé hosszúra sikeredett még úgy is, hogy közben busszal is mentek pár megállót. A többiek nevében nem nyilatkozom, bár ..... Szóval mikor délután mentem a srácokért láttam, hogy valami nem kerek, s egész.
Rolandom olyan szinten volt fáradt - nyűgös, hogy a haza felé vezető utat szinte végig sírta. Ádám jött ugyan kullogva mellettem, de hiányzott a már megszokott duma áradat. Otthon aztán ettek - ittak, majd bementek a szobába játszani. Ami abból állt, hogy kivettek a dobozból egy- egy autót és a földön feküdve tologatták, úgy kb. fürdésig Nem volt vita - veszekedés (ami végül is jó is lehetne, de hiányzott a kis civakodásuk), nem volt hatalmas játszás (4 db autó), nem volt véget nem érő élménybeszámoló, felesleges fecsegés...... semmi. Totál k.o. volt mind a kettő. Igen, fürdés után, vacsi és egyből el is aludtak (se mese se semmi.)
( csak úgy záró jelben, mi gyalog járunk oviba, Rolcsinak fejlesztéssel kezdődött a napja, majd jött a hatalmas menet, és persze az sem mellékes, hogy Rolandnak nem 100%-os a (jobb) lába. )
Ne értsen senki félre imádnak sétálni. Simán átszeljük a városkánkat oda - vissza, csak közben van pár óra szünet!
Másnap az ébredés is nehezebben kezdődött, de aztán ment minden a régi kerékvágásban. Míg ki nem léptünk a kapun, mert ott mondták: ugye nem megyünk messzire óvónénivel? Innentől pedig már a következő mondat, hogy akkor inkább nem megyünk oviba, mert fáj a lábam. :( Meglepődtem, mert még soha nem mondták, hogy ők nem karnak oviba menni.
A park ahol voltak tetszett nekik, mert meséltek róla. Képeket csináltak, de csak pipa lettem mikor megláttam rajta Ádámomat.
( x felnőtt nem veszi észre, hogy nincs a gyereken megfelelően a sapka)
Az oviba beérve aztán szóltam az óvónéninek a történtekről. Említettem a Roland lábát mire azt a választ kaptam, hogy nem vette észre hogy baj van vele. Szomorú lettem, hogy kb. fél év alatt nem vette észre, hogy baj van vele!
Tegnap már egyébként nem voltak oviban, mert jól betaknyosodtak Rolandnak a hörgői is be vannak gyulladva.
Így tehát most pár nap szüneten vannak a srácok.

Roland vs. Okiti

A múlt héten sor került az éves idegsebészeti kontroll vizsgálatra, shunt ellenőrzésre.
Elég korán odaértünk most - ez ugyebár forgalom függő. Gondoltam nem baj, van bő egy óránk, hogy szépen nyugodtan megreggelizzünk, játszadozzunk. Na, de arra nem számítottunk, hogy pont előttünk érkezik egy mentő és pont a mi orvosunk fogja felvenni. Így a kiírt időponttól számítva várnunk kellett kb 2 órát. Már Rolandunk is elég nyűgivé vált, a váróban lévő gyerekekre meg nem éppen megfelelően figyelt az anyukájuk. Na mindegy végre megjött a doki, másodikok voltunk. Hamar végeztünk nála, mert hál istennek panaszunk nem volt és így nem kellett uh vagy ct. A neurológiai vizsgálaton kis maszat megmakacsolta magát, de még így is rendben volt minden. Shuntje nem állítódott el (az egy év alatt) maradt 90 vmm-en. Szelep pumpálható.
Viszont lassan kell figyelnünk a hasi szárra, mert nyúlik ez a gyerek :) és volt már egy hasi szár revíziónk, ezért a következő kontrollon készül majd röntgen, hogy hol is tart a szár. Tehát minden a legnagyobb rendben.
Az autóhoz érve szinte azonnal elaludt és ez majdnem kitartott hazáig. :)
Ádámunk egyébként egyedül volt az oviban, reggel jött érte a mama és bevitte. Ügyes volt ő is nem volt semmi probléma.

3 + 1 hét

Még mindig ez a fránya felső légúti nyavalya. Mire egy kicsit rendbe jönnek, pufff már kezdjük is elölről. Kis családunk 4 tagja oda-vissza adja a bacikat. Legutóbb múlt szombaton (02.01.) volt az utolsó orrszívás, vasárnap semmi, hétfőn szóltam az orvos bácsinak, kedden sincs tünet, úgy gondoltam, hogy akkor igen, jól van, mehetnek hát oviba. Na de éjszaka Ádámunk belázasodott és egész délelőtt ki volt ütve. Délutánra Rolandunk ismét "lendületesen" köhécselt. ÁÁÁ, kész vége mindennek. Pénteken reggel látta őket a doktor néni ellátta a kis csipet csapatot antibiotikummal. Jövőhéten is itthon maradásra vannak ítélve a maszatok, amit meg kell hogy írjak egyre inkább unják, pedig igyekszem én színesíteni a napokat, de ez már a 3. hét a következő a 4., hogy mi lesz majd első nap az oviban, az majd a jövő zenéje. Bízom benne, hogy a két hét múlva esedékes Okiti-s (Országos Klinikai Idegtudományi Intézet) kontroll vizsgálatra eljutunk Rolandunkkal. A mai nap egyébként nem volt vészes az orruk nem is folyt csak az a fránya köhécselés van még mindig.

Felső léguti fertőzés

Január 2. - 3. hetében már jócskán voltak "kis betegek" az oviban, volt aki csak köhögött, volt akinek az orra folyt. Nos hát csatlakoztak hozzájuk az én kis manócskáim is. Tapasztalva az első tüneteket már nem vittem őket közösségbe hanem felkerestük a mi csoda doktornéninket. Orrfolyás, köhögés, éjszakai nem alvás, hőemelkedés, ((láz)), torok fájás. Ezt a nyavalyáskodást most Ádámunk kezdte, majd hétfő este Rolcsink is csatlakozott hozzá. Mikor már végre enyhültek a tünetek elkaptam én is így sikeresen visszafertőztem a bandát. Nos most jön a "B" terv a sertészsír. Itt olvashatsz róla.
Sajnos megint úgy alakult, hogy nem jutunk így el a szemészeti kontrollra és persze a héten van az ovis farsang is, ami szintén elmarad így. :((
Most az a legfontosabb, hogy mindenki rendbe jöjjön a többit meg majd meglátjuk! :)

Visszatekintés (2013)

Ennek az évnek is vége

Na, de ne rohanjunk így előre. :) A télapózás után nem sokkal következett az ovis karácsony, amit rengetek készülődés előzött meg. Hiszen sok-sok "munkával" kellett kiérdemelni azt, hogy az angyalkák meghozzák a várt karácsonyfát és fel is díszítsék azt. A gyerekek sok mindent készítettek, de a legszebb mégis az ÉN karácsonyi ajándékom lett, hiszen most kaptam tőlük először saját készítésű meglepetést! Nagyon örültem neki! :) Az oviban a csoportok kaptak új játékokat és szépen megterített asztalnál fogyasztották el az ebédjüket. Aztán szépen lassan eljött az utolsó nap az oviban, ez mondjuk annyira nem tetszett nekik, és máig sem értik miért nem lehet már menni! :) De itthon sem unatkoztunk. Két kis kuktám szorgoskodott mellettem a konyhában. Így az idén végre nem nekem kellett pepecselni a mézeskalácsokkal, (csak a romeltakarítással) Végre apával is tudtak nagyokat játszani, birkózni, sétálni. 23.-án délután a dédimamánál voltunk segédkezni, míg a fiúk lefoglalták a dédit, addig anya  és az angyalkák elkészítették a meglepetést!

Szerencsére estére jól elfáradtak az apró talpúak, így hamar el is aludtak. Ez pedig kedvezett annak, hogy mihozzánk is eljöjjenek az angyalkák fát díszíteni. Szerencsére hála a rutinnak :) gyorsan ment.

Reggel aztán volt meglepetés, mikor Ádám és Roland, a mi két huncut nagy fiunk felébredt. A konyhába lépve villogó fények, hatalmas fa, becsomagolt ajándékok, (pizsamás anya) fogadta őket. :) Az igazat megvallva sok minden nem érdekelte őket. :) Az elsőnek kibontott rajzcsomag ami, két üres füzetet, zsírkrétákat, színes ceruzákat, filceket tartalmazott - elégnek bizonyult! :) Hamar elment a délelőtt és már következett is a délután mikor is a mamáékhoz voltunk hivatalosak. Ott volt az egész család, az ebéd elfogyasztása után, következett az ajándékozás. A három gyerkőc mellett igazi kihívás volt a délután további része, de szerencsére mára mindenki kiheverte! :)

Másnap jött egy kis szünet, melynek címe ismerkedés az új játékokkal. :) Aztán 26.-án jöttek a srácok imádott keri anyujuk és családja. Nagyon jó kis délután volt. Ettünk - ittunk - jól laktunk és sokat nevettünk. 

Ezután már csak egy lépés volt a szilveszter, ami igen hamar következett. A kellékek beszerzése után, útnak indultunk, hogy a mamáéknál koccintsunk először az Új évre, a srácok begyakorolták a B. Ú. É. K. szócskát, de sajnos mamáék éppen máshol jártak, így mire hazaértünk már csak egy kis játékra voltunk képesek és némi Bogyó és Babóca nézésre. Apa durrogtatott néhányat, de már ez sem hatotta meg az apró népet. Így egy gyors pancsi után hamar ágynak estek! :) Másnap azért sikerült Újévet köszönteni mamáéknál és a dédinél is. Nos, így teltek az év utolsó napjai minálunk! Kezdődjék hát az ÚJÉV!!! :)